A Szovjetunióban a sakkot mindig komolyabban vették, mint a világ maradék részén. A sakkozásban, ebben a nehéz szellemi sporttevékenységben a szovjetek a szocialista ember intellektuális fölényét próbálták bizonyítani a nyugati világ ellenében. Nagy baj volt, ha hiba csúszott a gépezetbe...

Orosz Anyácska vezetői Matrjoska babába zárva: Gorbacsov, Brezsnyev, Hruscsov, Sztálin és az icipici Lenin

Az 1957-es Ifjúsági Sakkvilágbajnokságon az amerikai William Lombardy, Fischer későbbi szekundánsa, lenyűgöző teljesítménnyel 11 pontot szerzett a lehetséges 11-ből. Ezzel szemben a szovjetek reménysége, Vaszilij Szmiszlov sakkvilágbajnok nevelt fia, a tehetséges Vladimir Selimanov csupán a negyedik helyre érkezett be. A szovjet hatóságok csalódása óriási volt. Selimanovot hazaérkezésekor olyannyira nem tárt karokkal fogadták, hogy a fiatal sakkozó már csak az öngyilkosságban látott kiutat.

Andrew Soltis, amerikai nagymester szerint az ötvenes években az a teljesítmény, hogy egy nyugati sakkozó megelőzött egy szovjetet, csaknem egyenértékű volt az Orosz Anyácska elárulásával.

Szmiszlov sosem tudta teljes mértékben feldolgozni a fogadott fiú halálát. Selimanov édesapját még a sztálini rezsim végeztette ki, nem sokkal később a hruscsovi rezsim pedig megölte a fiút is.