Végjátékiskola (I.rész)
Bemelegítés
A sakkban igen gyakori, hogy a parti nem dől el sem a megnyitásban, sem a középjátékban, ilyen esetekben a végjátékban kell megpróbálnunk a döntést kicsikarni. Számtalan végjátéktípus létezik: gyalog-, vezér-, bástya-, futó-, huszárvégjáték és ezek kombinációi. Mindegyik külön tudománynak számít, számos buktatóval, ezért alaposan el kell sajátítani őket. Kockázat és mellékhatás: a végjátékok ismeretétől a játékerő jelentősen megnövekszik!
A végjátékban gyakran minden egyetlen tempón múlik...
Nehéz pontosan megmondani, hogy egy állás mikor megy át a megnyitásból a középjátékba, ugyanígy azt is lehetetlen pontosan megmondani, hogy a középjátékból (vagy egyes esetekben rögtön a megnyitásból) mikor érünk a végjátékba. Általánoságban úgy foglalnám össze, hogy a végjátékban:
- az anyag (erősen) megfogyatkozott a táblán
- a királyok aktívan bekapcsolódnak a harcba (már Steinitz is megmondta: a király erős báb!), habár vannak kivételes esetek.
- általában már nincsenek meg a vezérek (leszámítva a vezérvégjátékokat, illetve azt, hogy a gyalogok vezérré tudnak alakulni a nyolcadik vagy az első soron; az is megállapítható, hogy általában éppen a vezérek hiánya miatt tudnak végre a királyok bekapcsolódni a küzdelembe, hiszen ha nincs vezér, kevesebb a "királyzaklatás".)
A végjáték célja legtöbbször egy vagy több gyalog eljuttatása az átváltozási mezőre. Ritkábban mattadás vagy döntő anyagi előny egyéb úton történő kiharcolása. E hármast kombinálni is lehet, pl. a gyalog utolsó sorra jutattásával fenyegetünk, és közben sikerül matthálót szőni vagy más úton elérni a mindent eldöntő anyagi előnyt.
A sikeres végjátékhoz (is) kötelező a tervkészítés és a pontos számolás. Talán még fontosabb, mint a játszma korábbi szakaszaiban. A végjátékban gyakran minden egyetlen tempón múlik, nincs lehetőség a tévedésre.
Fehér indul!
A megoldás (hamarosan) a hozzászólások között!