A művelt embernek kötelessége intoleránsnak lenni. 

Ez a mondat a kolumbiai konzervatív gondolkodó egyik jellegzetes, tömör aforizmája (escolio), amely szembemegy a modern liberális toleranciafogalommal. Gómez Dávila szerint a valódi műveltség nem passzív elfogadás, hanem folyamatos megkülönböztetés: a képzett elme köteles különbséget tenni érték és értéktelenség, minőség és silányság között – nem tolerálhat mindent egyenlő súllyal, mert az már nem nyitottság, hanem szellemi közöny.

Az "intolerancia" itt tehát nem gyűlöletet vagy elutasítást jelent, hanem ítélőképességet: a művelt ember nem fogadja el, hogy minden vélemény, ízlés vagy érték automatikusan egyenrangú legyen. Ez a gondolat szorosan kapcsolódik Gómez Dávila általános filozófiájához, amely az egalitarizmust és a tömegdemokrácia relativizmusát a szellemi hanyatlás jeleként értelmezi, és egyfajta arisztokratikus, minőségelvű gondolkodást állít vele szembe.

Sötét lép!

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.