Egyetlen út: előre impex lovagok!
(A szöveg cenzúrázva van.)
Világos lép!
A megoldást a hozzászólásokhoz várom!
Sakkozz mindennap!
Hát nem elég a Covid járvány?!
Studyfy javaslatára a korábban ide leírtakat cenzúráztam.
Világos lép!
A megoldást a hozzászólásokhoz várom!
Tisza
A TISZA
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.
Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő; benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.
Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.
Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.
Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –
Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.
Többek között szóltam én hozzájok:
„Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi roszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója.”
Pár nap mulva fél szendergésemböl
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
Attól tartok, hogy nem elég trendi a nőalak a versben. Reméljük, hogy nem veszik észre a liberális rendbontók.
Világos lép!
A megoldást a hozzászólásokhoz várom!
Aranyember: good bye!
Jókait törölni kell az irodalomtörténelemből. Ne álljunk meg ott, hogy a szakállas író valamely művét mondvacsinált okkal kihúzzuk a kötelező irodalmak listájáról. Ez félmunka.
Istenem, olyan jó liberálisnak lenni. Ilyen lehetett a náci Németország a 30-as években.
Világos lép!
A megoldást a hozzászólásokhoz várom!
Nem jók a nőalakok
Egy igazi nő tulajdonképpen férfi. Legalább annyit keres, mint a férje, roppant öntudatos, és a kecsességnek a szikrája sincs meg benne. Autót szerel, vadászik, nyakló nélkül iszik, láncdohányos, meghódítja a csillagokat. Mindent csinál, csak egy valamit nem: sosem szül gyereket. De miért is tenné, ha egyszer utálja azokat a sivalkodó kis fenevadakat.
Jókai egy vicc. Tanult volna meg liberális nőalakot írni. Hja, kérem, azok ottan régen hülyék voltak.
Világos lép!
A megoldást a hozzászólásokhoz várom!
Az irodalom lerázza magáról Jókait
És milyen igaza van! Jókai veszedelmes a női nemre. Lássuk be, ez a szakállas firkász az LMBTQ mozgalomért se tett sokat.
Sötét lép!
A megoldást a hozzászólásokhoz várom!
Jókai és egyéb szörnyetegek
Régóta rohad már a magyar irodalom. Jókai csak a jéghegy csúcsa! És mi van a költőkkel? Hülye metaforákba burkolják a nőalakokat, amely mélységesen megalázza a gyengébbik nemet.
Úristen, nem akartam gyengébbet írni.
Blogom egyetlen hangként kiált fel az elnyomók ellen. Vagy azt is mondhatnám: még kér a nép!
Ezek után: számít egyáltalán, hogy ki lép?
A megoldást a hozzászólásokhoz várom!
A megoldást a hozzászólásokhoz várom!
A megoldást a hozzászólásokhoz várom! 
