„A sakk olyan, mint az élet: csak azt is jól kell csinálni” – interjú Gara Anitával
Ritka, hogy egy család két kiváló sakkozót adjon kis hazánknak. A Gara nővérek a Polgár lányokhoz hasonló sakkcsillagok, a magyar sakkélet kiválóságai. A sokat versenyző Anitát két megmérettetés között sikerült kikérdeznünk a sakkról és az életről.
Kezdjük a legelején: ki tanított meg sakkozni?
Édesapám tanított meg sakkozni hétéves koromban, ő nagyon szerette ezt a sportot. Ennek azonban két előzménye is volt. Az egyik szál a Polgár-családhoz vezetett. Édesapám kardiológus és a Polgár lányok nagypapáját kezelte, így került kapcsolatba Polgár Lászlóval, aki elmesélte neki, hogy milyen módszerrel akar a lányaiból zsenit nevelni. A másik, hogy Tícia húgom logikai képességére már az óvodában felfigyeltek, és egy pszichológus a sakkozást javasolta neki. Ezek az okok vezettek oda, hogy mindketten és egyszerre kezdtünk el sakkozni. Később egyre komolyabban vettük és még a Polgár-módszer egyes elemeit is beépítettük az életünkbe.
Egyes elemeit… ezek szerint nem mindet.
A legfőbb különbség az volt, hogy édesapám nagy dilemma után úgy döntött, nem rendelünk mindent alá a sakknak. Fontosabbnak tartotta, hogy nyitott, kulturált, sokoldalú ember váljon belőlünk. Ezért, ugyan magántanulóként, de kijártuk az iskolákat, majd később diplomát is szereztünk, és nem mondtunk le az élet egyéb területein szerezhető ismeretekről (zene, színház, irodalom, pszichológia, művészetek, sport, szociális tevékenységek) sem. Nem tudom mennyire köztudott, de ha valaki a sportban kimagasló eredményt akar elérni, az nagyon sok lemondással jár és közben – úgymond – „szakbarbárrá” válhat. Aki profi sakkozó akar lenni, jó, ha ezzel tisztában van. Nálunk ez másképp alakult, ezért nem is lehettem volna világbajnok. Pedig, amikor 12 évesen egy szimultánon döntetlent értem el Karpov ellen, a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy akár világbajnok is lehet belőlem.
Nem sajnálod, hogy végül nem lettél világbajnok?
Világbajnoknak lenni minden sportoló vágya, de ezt a pálya elején senki sem tudja garantálni. Természetesen szerettem volna világbajnok lenni, de nem bántam meg, hogy a sakkon kívül egyéb dolgokkal is foglalkoznom kellett. A sportkarrier egyszer véget ér, így viszont gazdagabb lett az életem.
Hány évesen tapasztaltad meg először a versenytermek izgalmát?
Kilenc évesen kezdtem el a korosztályos versenyeken játszani.
Anita és a húga, Tícia - mindketten női nemzetközi nagymesterek
A családban, ahol felnőttél, rajtad kívül van egy másik nagyon jó sakkozó, a húgod, Tícia. Könnyebb volt a sakkot tanulni, versenyezni, hogy testvéred is sakkozik?
Persze, hogy könnyebb, egyedül minden unalmasabb. Emlékszem – amikor elfáradtunk, vagy nem bírtunk már figyelni sakkóra közben – sokszor bolondoztunk, vagy játszottunk. Több versenyen vagy korosztályos csoportban ellenfelek is voltunk.
Ilyenkor mi történt? Két királyig tartott a küzdelem?
Nem tudom, más testvérpár hogy van ezzel (pl. olyan sportágban, ahol nincsen döntetlen), de én nem szeretek ellene harcolni. Egyszer, a 12 éven aluli világbajnokságon Brazíliában összesorsoltak és megvertem. Az a verseny azért is emlékezetes számomra, mert ezüstérmes lettem. Utána még egyszer játszottunk éles partit egy kieséses női bajnokságon, ott meg én veszettem. Így egál az állás, azóta mindig remizünk.
Milyennek látod Magyarországon a női sakkozók helyzetét, jövőjét?
Sajnos nem túl rózsás a helyzet. Valamikor sakkhatalom voltunk, most elment mellettünk a világ. A válogatott játékosok csak úgy tudnak nagy nehezen megélni a sakkból, hogy egy éve állami támogatást kapnak. Ez jó dolog, de változtatásra lenne szükség: profi szemléletre és hosszú távú tervekre, amelyek lehetővé tennék, hogy újra létrejöjjön a magyar női profi sakkozás és visszakerüljünk az élvonalba. Ifjúsági/utánpótlás téren sem sokkal jobb a helyzet, remélem, ebben is lesz változás.
Gyakori probléma, hogy a sportolók túlterheltek, nehezen tudják beosztani az idejüket. Te hogyan tudod a sakkozást összeegyeztetni a magánéleteddel?
Szerintem minden csak akarat és szervezés kérdése. Persze, a női sakkozóknak nehezebb dolguk van, mert egy idő után a család kerül az első helyre, a karrier csak másodlagos. Ebben nagy segítséget jelenthet egy megértő társ.
Szerinted csökkent a női és a férfi sakkozók közti játékerő különbség az utóbbi évtizedben?
Talán igen. Ma már nem lepődünk meg annyira, ha egy női sakkozó megver egy férfit. A női játékosokat jobban tisztelik férfi társaik, mint régen, bár ebben még bőven lenne hova fejlődni. A játékerő kérdése már bonyolultabb. Az, hogy általában a nők gyengébben sakkoznak, mint a férfiak, annak inkább biológiai-szociológiai-pszichológiai okai vannak és nem az, hogy a férfiak okosabbak lennének.
Melyik régi vagy mai sakkozó a példaképed? Melyik sakkozóhoz áll a stílusod a legközelebb?
Pályafutásom kezdetén Polgár Judit volt a példaképem. Csodáltam, hogy nő létére meg tudta vetni a lábát a férfiak között. Sokáig nekem is a kreatív, támadó játék volt a fegyverem. Azóta rájöttem, hogy a finom pozíciós játék éppoly fontos, mint a vad taktika. Mostanra már Karpov, Petroszjan, Szmiszlov, Carlsen játékát is nagyra tartom.
A két testvér eredménye önmagáért beszél
Milyen céljaid, álmaid vannak még a sakkozás területén?
Mint minden pályafutás, az enyém is tele van hullámhegyekkel és völgyekkel. Vannak motiváltabb periódusok és kevésbé lelkes időszakok. Most azon vagyok, hogy tovább fejlődjek, képzem magam, az élőmet is újra fel akarom tornázni. A válogatottal, csapatban és egyéniben is szeretnék még szép sikereket elérni. A későbbiekben a tanítással és a szakírással is kacérkodom.
Mi a véleményed a számítógépes sakkprogramokról? Érdemes velük gyakorolni? Segítenek a gépek felkészülni egy versenyre?
Ez egy kétélű dolog. Az utóbbi években, évtizedekben a számítógépek, és az általuk kapott hatalmas adatmennyiség alapjaiban változtatta meg a sakkot. Manapság nagyon sok időt igényel lépést tartani a megnyitáselmélettel, követni a világban zajló rengeteg játszmát. Sokszor még így is az dönt, kinek hány magos számítógépe van otthon. Habár hasznosak a programok és sokat segítenek a felkészülésben, mégis jobban szerettem, amikor még az emberi kreativitás volt a döntő tényező. Persze az éremnek mindig két oldala van. A gép nem fárad el, és sokszor megkönnyíti a munkát. Az online világ másik nagy pozitívuma, hogy a sakkrajongók élőben követhetik a partikat és közben hallgathatják az érdekes kommentálásokat is.
„…amikor 12 évesen egy szimultánon döntetlent értem el Karpov ellen,a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy akár világbajnok is lehet belőlem.”
Sportolsz még valamit a sakkozáson kívül?
A sport mindig is az életem része volt, és az is marad. A sakk mellett különösen fontos, hogy ne csak a szellem, de a test is karban legyen tartva. Jelenleg teniszezem, jógázom, biciklizem, és néha edzőterembe járok. Az egészségtudatos életvitel orvos édesapám révén, már egészen kiskorban belém ivódott. Talán ezért sem véletlen, hogy a Semmelweis Egyetem Sporttudományi karán szereztem diplomát.
Mit üzensz a sakkozni tanuló gyerekeknek?
A legfontosabb, hogy szeressék és örömüket leljék ebben a szép és komplex játékban. A későbbiekben megtapasztalhatják, hogy mennyi párhuzam vonható az élet és a sakk közé. Megízlelhetik a győzelem és a vereség ízét. Megtanulhatják, hogy minden lépésnek következménye van. Fejleszti a kreativitást, a logikus gondolkodást, a lényeg és előrelátás képességét. A sakk olyan, mint az élet: csak azt is jól kell csinálni.
Melyik partidat tartod a legszebbnek? Megosztanád velünk?
Egy teljes parti helyett inkább három diagramot mutatok.
Gara, A (2344) - Fuchs, G (2209)
2015. január, Ausztria
Trisic, A (2243) - Gara, A (2322)
2014. február, Németország
Gara, A (2322) - Romanov, E (2647)
2014. szeptember, Oslo
A megoldások a hozzászólásoknál találhatók!
,
