A sakkjátékban – akárcsak a háborúban – megkülönböztetünk stratégiát és taktikát. A stratégia hosszabb lejáratú tervek kigondolása és megvalósítása. Ide tartozik a pozíciójáték: bábjaink kedvező helyzetbe hozása vagy készenlétbe helyezése meghatározott cél érdekében oly módon, hogy többféle terv megvalósítására felhasználhatók legyenek.
Csupán stratégiai eszközökkel aránylag ritkán nyerhetünk. Az esetek túlnyomó többségében szükséges a hadállásban pillanatnyilag mutatkozó adottságok, lehetőségek azonnali, rajtaütésszerű kihasználása is. Ez a taktika.
A taktika legfontosabb része a kombináció. Ennek fogalmát így határozhatjuk meg: a kombináció olyan kényszerítő erejű lépéssorozat kiszámítása, amely kihasználja a hadállás különleges lehetőségeit bizonyos cél elérése érdekében.
A kitűzött cél többféle lehet. Ezek közül a legfontosabb a mattolás. Ha ezt nem tudjuk közvetlenül elérni, megelégszünk a szerényebb előnyökkel, amelyek segítségével később mégis elérhetjük legfőbb célunkat. A legszembetűnőbb ilyen „szerényebb” előny (egyúttal a másik fél szempontjából hátrány) az anyagi előny (hátrány). Ez a gyakorlott versenyzőknél el is dönti a játszma sorsát. De nem mindig, mert vannak más előnyök (hátrányok). Ilyenek például a fejlődési előny, térelőny (hátrány), a támadó bábuk túlsúlya, a király, vagy más bábok kedvezőtlen (káros) helyzete, nyílt vonalak, sorok, átlók fölötti uralom, illetve ezek hiánya, gyenge pontok az egyik fél hadállásában, szabadgyalogok birtoklása.
A taktika művészete elsősorban annak felismeréséből áll, hogy adott esetben melyik előny az értékesebb. A megvalósítás technikai része pedig a kényszerítő lépéssorozat kiszámítása.
A stratégia és a taktika egyaránt fontos. A kettő szükségszerűen kiegészíti egymást. Ha az ellenfél nem követ el vaskos hibát, csak stratégiailag jól megalapozott hadállás adhat alkalmat taktikai rajtaütésekre.
A kombinálást épp olyan mértékben megtanulhatjuk, mint a sakkjáték elméletének többi részét, a játszma stratégiai megalapozását és a végjátékok kezelését. A gyakorlatot az előforduló példák tanulmányozása adja meg.
A blogban szereplő példák tanulmányozása által az olvasó egyre könnyebben ismerheti majd fel valamely hadállásban azokat a tényezőket (adottságokat) és eszközöket, amelyek alkalmat adnak a kombinációs megoldásra, illetve kombináció megvalósítására.
Kombinációk típusai:
1. közvetlen támadás a király ellen (a, középen rekedt király; b, a király egyéb kedvezőtlen helyzete)
2. támadás a király sáncolása ellen (a, a sáncállás szétrombolása különböző pontokon; b, a sáncállás felszakítása)
3. a király kihajszolása
4. az alapsor védtelensége
5. a tisztek káros helyzetének kihasználása, vezérfogás
6. egyes támadási eszközök használata (vonal-, átló-, sornyitás, felfedés és zárás, áttörés, behatolás, védőbáb eltávolítása, elterelése, bábok káros helyre terelése, kettős támadás, felfedett sakk, kettős sakk, lekötés, kötés kihasználása, feloldása, közbeiktatott lépés, helykészítés, huszárállás létesítése f6-on, c6-on, illetve f3-on, c3-on)
7. kedvező helyzet elérését célzó kombináció
8. védelem, ellenkombináció
9. ellentámadás (a, utólagos ellentámadás; b, egyidejű támadás és ellentámadás)
10. időnyerés, időelőny értékesítése
11. térelőny, fejlődési előny értékesítése
12. szabadgyalog létesítése és értékesítése
13. lebonyolítás
14. lépéskényszer
15. döntetlen elérése (pattkombináció, örökös sakk, egyéb döntetlen lehetőségek)

1. Közvetlen támadás a király ellen

a, középen rekedt király

A király középen inkább támadható, mint sáncállásban. Ennek egyszerű a magyarázata. A királyt legjobban a közvetlenül előtte álló gyalogok védik. Márpedig a középgyalogokat rendszerint a játszma legelején előretoljuk. Az előretolt gyalogok könnyen támadhatók, s ha sikerül a király előtt álló gyalogokat akár cserével, akár áldozattal eltávolítani, a kinyíló vonalakon és átlókon szabaddá válik az út az ellenfél tisztjei számára.
(Természetesen előfordulhat, hogy biztosabban áll az egyik fél királya középen, mint a másiké a sáncállásban. Ennek magyarázata az adott állásban rejlik.)
Az első példa a vonalnyitás jelentőségét ismerteti. Ebben az esetben értékesebb a nyílt vonal, mint az anyagi előny. Fehér lép!

A második példa is a vonalnyitásról szól. Fehér indul!

A harmadik példa az átlózárásról szól. Fekete lép!

A negyedik példa az áttörést fogja szemléltetni. Fehér lép!

Az ötödik példa a védő bábok elterelését mutatja meg. Fehér lép!

b, a király egyéb kedvezőtlen helyzete

Kedvezőtlen a király helyzete akkor is, ha nem rekedt ugyan a középen, de nem védik eléggé gyalogjai és tisztjei, vagy mozgását túlságosan korlátozzák akár saját bábjai, akár ellenséges bábok.
Az első példa a védettség hiányát mutatja meg. Fekete lép.

A második példában sötét az oroszlán torkába dugta a fejét a hosszú sáncolással. Hiányzik a gyalogvédelem, a tisztek védelme pedig nem bizonyul elegendőnek. Világos lép.

A harmadik példában fekete a világos vezér kötésbe terelésével dönti el a játszmát. A másodhúzó indul.

A negyedik példában világos a nagyátló feletti uralmát használja ki a nyerés érdekében. Fehér indul.

Végül az ötödik példában világos eltereli sötét gyalogját, és megnyeri a játszmát.

2. Támadás a király sáncállása ellen – a sáncállás szétrombolása

A sáncállásban a királyt jobban védik az előtte álló gyalogok, mert azokat kevésbé szükséges előrevinni, mint a középgyalogokat. A védelem azonban csak akkor sikeres, ha abban a tisztek is részt vesznek, méghozzá olyan mértékben, hogy az ellenfél tisztjei ne kerüljenek túlsúlyba, ne támadhassanak túlnyomó erővel. A támadás feladata megfosztani a királyt a védelmétől, tehát: 1. szétrombolni, vagy legalább felszakítani és ezáltal gyengíteni a királyt védő gyalogállást; 2. megszüntetni , vagy legalább csökkenteni a tisztek védőszerepét, ami a védő tisztek csere vagy áldozat útján való eltávolításával érhető el. Először a támadásnak erre a két módjára adunk példákat, majd a támadás vezetésénél lényeges taktikai eszközöket ismertetünk.
A rövid sáncállást az f-, g- és h-gyalogok, a hosszút az a-, b- és c- gyalogok védik. A támadás tehát ezek ellen irányul.

a, támadás az f7, f2, c7, c2 pontok ellen
Ezeket a pontokat a bástyák többnyire frontálisan támadják az f- (c-) vonalon, ritkábban oldalról a 7. (2.) soron. A futók támadása pedig leggyakrabban a hosszabbik átlón (a2-f7 stb.) valósul meg, ritkábban a rövidebb átlón (h5-f7 stb.). A huszárok a legtöbb esetben az e5 vagy a g5 (stb.) támaszpontokról támadnak. A vezér mind a vonalakon és a sorokon, mind az átlókon részt vehet a támadásban.
Az első példában sötét elvonta tisztjeit királya védelmétől abban a reményben, hogy a c-vonalon ellenjátékhoz jut. Világos azonban nem enged időt erre. Fehér lép!

A második példában világos az előző 15. Hh4 lépésével minőségnyerésre játszott. De egészen más következik. Fekete indul.

A vezércsel hasonló változataiban szokatlan Ff6 felállás nem válik be. Az f6-on (f3-on) álló huszár, fontos védőfigurája a rövidre sáncolt királynak. Fehér lép!

b, támadás a g7, g2, b7, b2 pontok ellen: ehhez a szabad g- (b-) vonal és a szabad nagy átló (a1-h8 és h1-a8) a legfontosabb kellék. A huszárok a legtöbb esetben f5 (c5)-ről és f4 (c4)-ről támadnak.

Az első példa nagyon egyszerű. Fehér indul és rombol...

A második példa sem nehéz, bár egy árnyalattal többet kell töprengeni rajta. Fekete indul!

c, támadás a h7, h2, a7, a2 pontok ellen

Ezen a napsütötte nyári napon fő kellék a nyílt h- (a-) vonal és a nyílt b1-h7 (stb.) átló. A huszárok a g5-ről, esetleg f6-ról (stb.) támadnak.
Az első példában sötét elmulasztotta meggátolni az e-gyalog előnyomulását e5-ig. Ezáltal huszárja elterelődött f6-ról, és királya védtelenné vált a következő jellegzetes kombinációval szemben. Világos lép!

A második példából láthatjuk, hogy a h7 elleni támadás sikerét előmozdíthatja a nyílt a2-g8 átlón uralkodó futó is közvetve azáltal, hogy elvágja a király menekülési útját g8-f7-en át. Itt lényeges a He7 helyzete is. Világos lép!

d, támadás az f6, f3, c6, c3 pontok ellen

Ebben a részben csak olyan példák következnek, amelyekben a támadás a sáncállás szétrombolását eredményezi. Előbb egy olyan példát látunk, amelyben az f6-on (f3-on) álló gyalog a támadás célpontja, azután pedig egy olyant, amelyikben az f6-on álló tiszt ütése vezeti be a szétrombolást.
Az első példában látszatra sötét megállította világos támadását, sőt jó ellenjáték ígérkezik számára a d-vonalon. Világos azonban felfedezi az f6 pont gyengeségét. Előbb felszakítja, majd vezére behatolása után szétrombolja sötét sáncállását.

A második példában az f3 pont sokszoros fenyegetése, az f-vonalon kettőzött sötét bástyák és a behatolásra álló vezér indokolják az f3 pont megostromolását. Szép a befejező lépés.

e, támadás a g6, g3, b6, b3 pontok ellen

Példáinkban gyalog ütésével kezdődik a sáncállás szétrombolása. Az adottságok és a fejlemények azonban lényegesen különböznek.

A sáncállást szétromboló bástyaáldozat a nyílt h-vonalra tereli a világos királyt. Ezután az a kérdés, lesz-e ideje sötétnek megmaradt bástyáját a h-vonalra vinni, mielőtt világos elhárítaná az így előálló matthelyzetet. Fekete lép!

A végső cél ebben a példában is: mattolás vezérrel és bástyával, a nyílttá tett g- és h vonalon.

 f, támadás a h6, h3, a6, a3 pontok ellen

Fehér indul!

Fehér indul!

g, támadás az 5. (4.) sor pontjai ellen

Világos indul!

Világos indul!

 h, támadás több pont ellen - kettős futóáldozat

Világos indul!

Világos indul!

i, a sáncállás felszakítása

A sáncállás felszakítása abban különbözik a szétrombolástól, hogy nem semmisül meg a királyt védő gyalogállás, csupán rés támad a védőfalon. Így kevesebb gyenge pont keletkezik, mint szétrombolás esetén tehát több remény van sikeres védekezésre.

Világos lép!

Sötét lép!

3. A király kihajszolása

A középjátékban a király a legérzékenyebb báb. Amíg mattadó tisztek vannak a táblán, majdnem kivétel nélkül nagy bajt okoz, ha a király kénytelen elhagyni védett állását. A tábal középső soraiban túlnyomó erővel támadhatják az ellenséges bábok, és ritkán találhat menekülést. Az ellenfél királyának a kihajszolása tehát az esetek többségében nagy előny, és többszörös áldozatot is megér.
Látni fogjuk példáinkból azt is, hogy az előnyös helyzet kihasználása sokszor csak kombinációval lehetséges.

Világos indul!

Sötét indul!

4. Az alapsor védtelensége

Az eddigi példákban azt láttuk, hogy az ellenfél részére jó támadási célpontot teremthet a sáncállásban lévő király előtti gyalogok előrevitele. Most olyan példák következnek, amelyekben éppen az okoz bajt, hogy ezek a gyalogok mind eredeti helyükön állnak. Ez akkor következik be, ha az alapsort (az 1. vagy a 8. sort) nem védik eléggé saját tisztek. Ilyen esetben, ha az ellenfél módot talál arra, hogy legalább egy nehéz tisztjével behatoljon az alapsorra, egyetlen sakkal mattot adhat, mert a király saját gyalogjai miatt nem léphet az utolsó előtti sorra. Ugyanez a helyzet áll elő olyankor is, ha a királyt részben nem saját gyalogjai, hanem ellenséges bábok akadályozzák az alapsor elhagyásában.

Mindhárom példában sötét indul!

5. Tisztek káros helyzetének kihasználása, vezérfogás

Ebben a pontban olyan példákat mutatunk be, amelyekben a támadás nem vagy nemcsak a király ellen irányul, hanem egy vagy több tiszt káros helyzetét használja ki az egyik fél előnyszerzésére.

Mindkét példában világos indul!

6. Egyes támadási eszközök kihasználása

a, vonal-, átló-, sornyitás, felfedés és zárás

Indokolt, hogy külön részben kerüljön bemutatásra a legfontosabb támadási eszközök használatának néhány jellegzetes példája. Ezeknek az eszközöknek javarészével találkoztunk már eddigi példáinkban, utaltunk is reájuk, de így még inkább meggyőzödhetünk azok jelentőségéről.
A bástyának nyílt vonalakra, a futónak nyílt átlókra, a vezérnek mindkettőre szüksége van ahhoz, hogy hatóereje érvényre jusson. A nyílt vonalaknak és átlóknak ezért van olyan nagy jelentőségük a támadás vezetésénél. És ez magyarázza meg azt is, hogy sokszor a vonalak és az átlók zárására kell törekednünk azért, hogy ezzel korlátozzuk az ellenfél bábjainak hatókörét.
Világos lép!

Általában az elsáncolt király van nagyobb biztonságban. Csakhogy, mint a lenti példában is látható, az általában nem azt jelenti, hogy mindig. Nem az a döntő, hogy hol áll a király, hanem hogy mennyire védett az állása. Sötét lép!

b, áttörés, behatolás

Áttörésnek nevezzük az ellenfél védő állásának erőszakos úton való megbontását vagy megsemmisítését, tehát hatástalanítását. Az áttörés következménye sok esetben az ellenfél állásába való behatolás, ami általában lényeges előnyt jelent.

Sötét lép!

Világos lép!

c, védő báb eltávolítása, elterelése, bábok káros helyre terelése

Világos lép!

Világos lép!

Sötét lép!

d, Felfedett sakk, kettős sakk

Félelmetes fegyverek. A felfedett sakk azért, mert nem az a báb ad sakkot, amelyik lép, tehát bárhová léphet a kiütés veszélye nélkül. A kettős sakk pedig azért, mert egyszerre két sakk ellen kell védekezni, tehát nincs más lehetőség, mint a királlyal lépni.

Világos lép!

Világos lép!

e, Lekötés, kötés kihasználása, feloldása

A kötésben álló báb gyakran vagy egyáltalán nem, vagy csak anyagi hátrány vállalásával mozdítható el. Ezért sokszor előnyt szerezhetünk az ellenséges bábok lekötésével. Ha pedig ellenfelünk kötötte le valamelyik bábunkat, törekednünk kell a kötés megszüntetésére, feloldására.
Első példánban sötét szépen használja ki Fd3 lekötését.

Gromek - Bilek István

Sötét indul!

Második példánkban kettős fenyegetésre lehet kihasználni azt, hogy sötét vezére kötésben áll.

Világos indul!

f, kettős támadás

A kettős támadás az egyik legerősebb fegyver, mert egyidejű két fenyegetést ritkán lehet sikeresen kivédeni.
Az első példában kettős áldozattal olyan mezőre terelhető a világos király, ahol kettős támadás (sakk-sekk) éri.
Szmisek - Faragó (1963)
Sötét lép!

A második példában sötét két tisztet áldozott. Ellenértéke a világos tisztek fejletlensége kedvezőtlen elhelyezkedése, a nyílt h-vonal és a nyílt e4-h1 átló. Sötét mattot adhatna h1-en, ha futója nem állna h3-on. A futó visszavonulására még védene Bg2, de van egy szép megoldás.
Cserepkov - Korcsnoj (1959)
Sötét lép!

g, közbeiktatott lépés

Ha a fenyegetés közvetlen beváltása nem vezet célhoz, egyes esetekben közbeiktathatunk egy vagy több olyan lépést, amelyek ellenfelünket állásának kedvezőtlen megváltoztatására kényszerítik, vagy olyan újabb eszközöket adnak kezünkbe, amelyek már biztosítják az eredeti fenyegetés beváltásának sikerét.

Polugajevszkij - Szmiszlov (Moszkva, 1960)
Sötét lép! (Nagyon nehéz kombináció, érdemes táblán áttekinteni az állást.)

Ismét sötét lép!

h, helykészítés

Ha a támadás érdekében arra van szükségünk, hogy egyik bábunk olyan mezőre lépjen, amelyet egy saját bábunk foglal el, igyekszünk ezt a bábunkat elvinni onnan, esetleg áldozat árán is, és lehetőleg időnyeréssel. A helykészítés rokon fogalom a felfedéssel. Csakhogy a felfedés egy vonalat, átlót vagy sort tesz szabaddá, a helykészítés pedig egy mezőt.

Bánfalvi - Honfi (Levelezési verseny, 1955)
Világos lép! (Nehéz kombináció, érdemes táblán áttekinteni az állást.)

Szabó László - Varnusz Egon (Budapest, 1958)
Világos lép! (Ez a kombináció sem könnyebb az előzőnél.)

 i, huszárállás létesítése f6-on

A huszárállás f6-on azért veszélyes támadó eszköz, mert pl. az f6-on álló világos huszár segítségével a vezér vagy egy bástya mattal fenyegethet egyidejűleg h7-en és g6-on.

Az első ábra esetében sokféleképpen lehet mattot adni. Igazi matt hurrikán csap le sötétre!

Világos lép!

A második ábránknál nagyon szép az első lépés, a többi meg már jön magától...

Világos lép!

 7. Kedvező helyzet elérését célzó kombináció

Vannak olyan kombinációk, amelyeknek célja csupán kedvezőbb, vagy legalább a versenyző egyéniségének, játékstílusának megfelelő helyzet teremtése. Ilyen Tal számos kombinációja. Bonyolult, sok esélyt tartalmazó állást hoz létre, bízva abban, hogy azt jobban tudja majd áttekinteni és kezelni, mint ellenfele.

Világosnak gyaloghátránya van, és látszólag őt fenyegeti több veszély. Egy kivételesen szép kombinációval azonban még nyerőesélyeket szerezhet.

Világos lép!