Hogyan lesz valaki napjainkban sakkoktató?

Úgy, hogy annak mondja magát. Persze van ennek szabályozása, az ide vonatkozó törvényeket a sarkanydse.hu-n Nádasi Balázs össze is szedte. Ha valaki pedagógusként végzett, könnyebb helyzetben van, mivel a papírjával jogosult szakköri foglalkozásokat tartani. Ha nem pedagógus, akkor minimálisan egy OKJ-s tanfolyamot szükséges elvégeznie, hogy taníthasson sakkot. Viszont sokan azt gondolják, ha ezek közül valamelyikkel rendelkezik, akkor onnantól már zöld az út. Hivatalosan igen, a gyakorlatban viszont nem a papír számít, hanem a használható tudás. Mutogathatja valaki a papírját a gyerekeknek, ha azok csak mosolyogva dobálják tovább a sakkfigurákat. Már harmadik turnusban tartunk mi is OKJ-s képzést, ahol a könyvünkben leírt elméleti anyag gyakorlatba való átültetése mellett Pálkövi Józsi tartja a magasabb szintű anyagok tanításáról a képzés nagyobbik részét. Az oktatás során életszerű helyzeteket vázolunk fel, és közösen átbeszélve oldjuk meg azokat a problémákat, amelyek egy szakkör/edzés alatt felmerülhetnek. A képzés ideje alatt nyíltnapokat tartunk, ahová szeretettel várjuk az érdeklődőket, ezek időpontjáról a honlapunkon lehet tájékozódni. (http://sakkpalanta.hu/sakkoktatas/sakkoktato-kepzes/) A mi üzenetünk az lenne a sakkoktatók, vagy a sakk oktatásával foglalkozni kívánó sakkozók felé, hogy a tudás az, ami fontos, annak is az a része, amit a gyakorlatba át tudunk ültetni. Ha valaki komolyabban foglalkozott a sakkal, versenyzett is (bármilyen szinten), abból még nem következik egyenesen arányosan, hogy jó oktató lesz, mert az egy másik szakma. Valamit megcsinálni a sakktáblán és ugyanazt megtanítani valakinek két teljesen különböző dolog.

Melyik korosztálynak szól a Játékos sakktanítást?

Bárkinek, aki a sakk tanításával szeretne foglalkozni. Legyen az iskolai szakköröket tartó sakkoktató, magánedző, óvodapedagógus, általános iskolai tanító, középiskolai tanár, gyerekét sakkozni tanító lelkes szülő. Ez egy módszertani könyv, amely több részből áll: az első két fejezetben általánosan írunk a kommunikációról, fegyelmezésről, motiváció kérdéseiről, pedagógiai eszközökről, módszerekről. A harmadik fejezetben ezeket kezdjük leképezni a sakk oktatására, a negyedik és ötödik fejezetekben pedig már konkrét anyagot mutatunk arra, hogy szerintünk hogyan/mivel lehet gyerekközpontúan tanítani a sakkal ismerkedő fiatalokat. A hatodik és hetedik fejezetekben feladványokat és kiegészítő logikai játékokat mutatunk, amik nagy segítségünkre lehetnek a sakk tanításában. A felépítésnél és a tartalomnál is figyeltünk arra, hogy minél komplexebb könyvet írjunk: minél több olyan kérdést válaszoljunk meg a leírtakkal, amik felmerülnek a sakkot oktató kollégáknál.

Miben más a Játékos sakktanítás, mint a többi sakkoktatással kapcsolatos könyv?

Sajnos, nagyon kevés sakkoktatással kapcsolatos módszertani könyv van a piacon. Ezek közül vannak jók, de azok is kevésbé foglalkoznak a „hogyan”-nal, inkább a „mit”-tel. Ezt úgy értjük, hogy megmutatják, mit kéne tanítani, de azt, hogy hogyan, már kevésbé fejtik ki. Ezt az űrt szerettük volna kitölteni: a mi könyvünk tanulmányozásával, a benne leírtak gyakorlásával (első három fejezet) nemcsak pszichológiai/pedagógiai tudást adunk át, de szeretnénk készségeket is fejleszteni, személyiséget formálni. Ha valaki azokat jól elsajátítja, magáévá teszi, és tudja alkalmazni a gyakorlatban, akkor bármilyen szinten is áll sakkban (vagy bármi másban), alapvető tudása lesz arról, hogy azt a tanítás szempontjából hogyan fogja meg, hogyan adja át valaki másnak. Ez volt az első és legfontosabb szempont, amiért írtuk a könyvet. A második pedig, hogy mit lehet (és érdemes) teljesen kezdő szinten tanítani, mert sokszor látjuk, hogy a tanácstalan edzők megnyitásokkal kezdik a tanítást, vagy épp a taktikát veszik elő, mert nincs átfogó anyag arról, hogy mit hogyan kéne megtanítani, hogyan építhetnénk egymásra kezdők sakkozóknál. Szerettünk volna egy mintát adni, hogy szerintünk hogy érdemes, amiből mindenki kiveheti, azt, ami számára fontos. Kicsit olyan, mint egy a’la cart étteremben, hogy amire épp szükségünk van, ami épp megtetszik, azt kivesszük. Bár szerintünk ez a könyv akkor ad igazán sokat, ha egységként kezeljük és nem csak részeket alkalmazunk belőle, viszont az is teljesen elfogadható, ha valaki csak bizonyos részeit szeretné átvenni.

Terveztek folytatást a Játékos sakktanításnak?

Ötletként felmerült, mert már a könyv kiadásának az időpontjában volt sok olyan feladvány és mese, amit nem írtunk végül bele a könyvbe. Valahol el kellett varrni a szálat, mert folyamatosan jönnek az új ötletek és úgy a végtelenségig írhattuk volna. Ha minden beleírtunk volna a megjelenés pillanatában, ami a fejünkben volt, a könyv olyan 700 oldal lett volna, de mire azt befejeztük volna, már 900 és így tovább. Gondolkozunk további lehetőségeken, hogy miként tudnánk a spájzba zárt ötleteinket megvalósítani. Azon gondolkozunk, hogy nyilvánossá tesszük az ötleteinket, hogy csinálunk egy „fórumot”, ahova nem csak mi, de más oktatók is felvihetik a terveiket, aki pedig megihletődik tőle és van hozzá ideje és kedve, az kidolgozhatja.

Elégedettek vagytok a könyvvel kapcsolatos visszajelzésekkel?

Voltak pozitív és negatív visszajelzések is, nagyjából azok jöttek, amiket vártunk. Minden visszajelzésből tanultunk valamit, mert ahány ember, annyi irányból látja ugyanazt a témát, jelen esetben a sakk oktatását. Többek között az is célunk volt a könyvünkkel, hogy kicsit megmozgassuk, alakítsuk a sakkot oktatók gondolkozását. Verseny helyett az együttműködéssel sokkal többet nyerhetnénk mindannyian. Ha mindenki kicsit beletenne a közösbe, ötleteket, anyagokat, sakkoktatással kapcsolatos gondolatokat (például kiadná füzetben/könyvben, feltöltené a netre egy dokumentumban), sokkal gyorsabban fejlődne ezt a terület, növekedne az edzők tudása, végeredményben pedig a gyerekek és így a magyar sakkozás nyerne vele a legtöbbet.