José Raoul Capablanca 1888. november 19-én Havannában született. Édesapja spanyol, édesanyja francia származású volt. Vele született sakktehetsége már négyéves korában kirobbant: a kíváncsi kisgyerek eleinte csak nézte az édesapját, ahogyan egy katonatiszttel játszik, majd némi kérdezősködés után megértette a játékszabályokat, és nekibátorodva, kihívta játszani, akiket addig csak nézett. Az eredmény: mindkettejüket megverte. Nyolcéves korában Kuba első számú játékosával játszik. 12 esztendősen pedig a csodagyerek már letudja győzni a fent említett legjobbat, Juan Corzo-t.

Capablanca a tanulmányait az Egyesült Államokban fejezi be, ezért 21 évesen létrejön egy párosmérkőzés Marshall és közte, amely kubai sakkozó kiütésszerű győzelmével zárult. Ettől fogva Capablanca a legjobbakkal versenyez.
A harmadik világbajnok stílusát nehéz egy mondatban meghatározni, de talán akkor kerülünk a legközelebb a helyes jellemzéshez, ha azt mondjuk, hogy biztonsági sakkot játszott. Technikai tudása olyan szédületes és lenyűgöző volt, hogy méltán nevezték a világ legbiztosabb játékosának, sőt, sakkozó gépnek is mondták. Ellenfelei – kevés kivétellel – szinte ellenállás nélkül hajoltak meg pontos kivitelezésű játéka előtt. Nemegyszer előfordult, hogy ellenfelei joggal, de túl korán feladtak állásokat, mondván, hogy az erőlködésért és időért, a kubai úgyis megnyeri azokat. Capablanca ezzel a biztonságos játékkal csakhamar olyan fölényre tett szert, hogy ellenfeleinek nagy része bizonyos állások kezelésénél gátlásokkal küzdött és nem tudta a játszmákat higgadtan és tárgyilagosan bírálni. Akárcsak a későbbi Fischer, Capablanca is képes volt teljesen egyenlő végjátékokat megnyerni.

103 táblás szimultánja a mai napig rekord: 102 táblán nyert, 1 táblán döntetlent játszott.

Stílusa azzal jár, hogy aránylag sok a döntetlen, de a vesztés egészen ritka. Stílusa ilyen volt mindenki ellen, erőssel, gyengével szemben egyaránt. Nem tette meg és inkorrektnek is tartotta volna, hogy gyengébbekkel szemben ne a stratégiailag legjobbakat játssza, és blöffökkel, becsapásokkal zavarja meg azokat. Előfordult ezért, hogy sokkal gyengébb versenyzők is lecsíptek tőle egy-egy fél pontot, holott nagy ellenfelük zavarosban való halászása esetén biztosan kikaptak volna. Ez a stratégiai korrektség volt Capa egyik versenyzői gyengesége.
Játékstílusának további különlegessége, hogy olykor tudatosan mellőzött tisztnyeréseket, gyalognyeréseket, hogy azok ne zavarják meg a biztonságos és alaposan előkészített nyerést, és ne adjanak ellenjátékot a partnernek.

1921-ben lesz világbajnok miután legyőzi Laskert

Ha mégis kombinál, akkor kiskombinációkat hajt végre. Taktikai csapásai kristálytiszták, átszámíthatóak, tehát korrektek.
Sakkművészetét az átlagos sakkozók nem értékelték nagyra, mert nem értették, és mert nem volt elkápráztató. Ha Capablanca mégis kombinált, előfordult, hogy elégedetlenül állt fel az asztaltól, mondván, „kár, hogy így fejeződött be, és így nem tudtam az eredeti tervet megvalósítani.”
Ha összehasonlítjuk Capablancát Laskerrel, azt mondhatjuk, hogy míg Lasker intuitív és zseniális, addig Capablanca logikus és tudományos. Lasker pszichológiai sakkot játszott: nem az állás, hanem a játékos ellen összpontosította küzdőképességét. Ennek megfelelően játékmodorát szinte esetenként változtatta: a támadójátékos ellen igyekezett egyszerűsíteni és sima pozíciójátékra törekedni, a pozíciójátékos ellen viszont az állást megkavarta, sokszor gyanús áldozatokkal.

Ezzel szemben Capablanca viszont tiszta, erős, praktikus sakkot játszott. Szinte mindenki ellen egyformán harcolt, legyen az gyenge vagy erős. Lépései világosak voltak, tervei szinte átlátszók, mégis nehezen tudtak védekezni ellene. Manővereiben művészien hangolta össze a taktikát a stratégiával. Laskerrel ellentétben nem törődött az ellenfél pszichéjével, a lépései ellen játszott. Játéktechnikája lenyűgöző.

Hogyan győz Capablanca ebben a feladványban?

Fekete indul!

A megoldás (hamarosan) a hozzászólások között.