Aljechin 1892-ben született Moszkvában. A sakkjátékkal hétéves korában ismerkedett meg. A szülői házban gyakran rendeztek kisebb háziversenyeket ismert moszkvai sakkozók részvételével. Csodagyerek volt, bár furcsa módon iskolai tanulmányaiban a matematika kivételével mindenből kitűnőnek mutatkozott.
Sakkbéli fejlődését első pillanattól kezdve tudományos módszeresség jellemzi. Játszmáit leírja és elemzi. Gyermeki megjegyzései között is fel lehet fedezni komoly gondolatokat. Aljechin az iskolában is sakkozik társaival, ám többnyire, a lebukás elkerülése érdekében, tábla nélkül, fejben játszanak. Kilenc éves, amikor Pillsbury 22 ellenféllel játszik vakszimultánt a moszkvai sakk-körben. Ettől kezdve Aljechint is érdekli a vakszimultán lehetősége, olyannyira, hogy 1925-ben, Párizsban, 28 ellenféllel veszi fel a harcot. Az eredmény 22 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség.

A negyedik világbajnok kitűnően kombinált. Ez a képessége – saját elmondása alapján – súlyos tévhitet ébresztett benne, ugyanis az a meggyőződése alakult ki, hogy a legnehezebb helyzetben is képes bármikor mentőkombinációt találni.
Önvallomásában az írja: számomra a sakk nem játék, hanem művészet. Vállalom mindazokat a kötelezettségeket, melyeket ez a művészet követőire ró.
Bizonyos fokú megvetéssel szólt azokról, akik a sakkban csak a győzelmet tartják lényegesnek, akiknek a pont az istenük, a „mi”, nem pedig a „hogyan” a fontos számukra. Ezek számára a győzelem a játék egyetlen célja. Ebből adódóan Aljechin irtózott az értéktelen ponttól. Pl. Teichmann elleni játszmájában (1921), lépésismétlésekkel segítette hozzá ellenfelét az időzavar átvészeléséhez. nehogy az, ilyen okból legyen kénytelen veszíteni. Ez a fanatikus hit a szépségben, ez a magasabb rendű játékra való törekvés egész életútján elkísérte.
1909-ben éri el a mesteri fokozatot, innentől nagy várakozással tekintettek fejlődése elé. Versenyről-versenyre halad, és nagy elszántsággal küzd hiányosságai ellen.
A világháború az ő életét és sakkpályafutását is kettétöri. Néhány évre lemond a sakkról, sőt, kezdetben úgy tervezi, örökre befejezi a kockás táblán folyó harcot.
Hamarosan azonban ismét lángra lobban Aljechinben a sakk tűz, és a célja nem kevesebb lesz, minthogy legyőzze Capablancát. Gyorsan belátja, hogy sokat kell versenyeznie, ha eredményes akar a kubai ellen lenni. Hat év alatt 340 versenyjátszmát játszik, hallatlan játékerejét jellemzi, hogy Birminghamban és Buenos Airesben valamennyi játszmáját megnyeri. Játéka eredeti, teremtő fantáziája csodálatos megoldásokat varázsol a táblára. Megnyitáselméleti felkészültsége példátlanul széleskörű. Minden megnyitást játszik mind sötéttel, mint világossal. (Ezzel igen nehéz feladatot adott az ellene készülőknek.) Újításai megdöbbentőek, ellenfeleinek gyakran az volt az érzése, hogy szinte minden pillanatban képes merőben új megnyitási változattal előállni. Az Aljechin-játszma gyakori jelensége a támadás. Hol frontális gyalogroham, hol az ellenfél meggyengített állása ellen indított támadás könnyűtisztek segítségével. Leggyakoribb azonban a játék az egész táblán. Pl. támadás a vezérszárnyon, majd az ellenfél erőinek elvonása után hirtelen rajtaütés a királyon.

Aljechin a macskájával. A világbajnok a dr. Max Euwe elleni páros mérkőzésen a macskától csodás, mágikus erőt várt...

1927-ben a XX. század egyik legnagyobb sakkeseménye történik Buenos Airesben, a Capablanca – Aljechin párosmeccs. Aljechin a mérkőzés előtt átvizsgálja Capablanca 1922 és 27 közötti valamennyi játszmáját, és arra jut, hogy a világbajnok kitűnő a megnyitásokban, a középjátékban egyszerűsítésre törekszik, akár egészségtelenül, a végjátékban viszont gyakran elszalasztja a lehetőségeket, azon a területen egyáltalán nem legyőzhetetlen. Terve a következő lett: nem kerüli el majd Capablanca cserékre irányuló lépéseit, de menet közben igyekszik majd apróbb gyengítésekkel javítani végjátékbeli kilátásait. Az eredmény igazolta Aljechin taktikáját. Sötéttel viszonylag könnyen ért el döntetlent, világossal viszont képes volt Capablancát komoly problémák elé állítani. Végül Aljechin 6:3 arányban győzött 25 döntetlen mellett.
Aljechin pályafutásának ívelése töretlennek látszott, valójában azonban 1933-35. években a világbajnok súlyos krízisen ment keresztül. Egyre többet dohányzott és gyakran az alkohollal kívánta növelni az alkotáshoz szükséges fantáziát. Idegeit mind jobban felőrölte a romboló szenvedély és 1935 őszén dr. Max Euwe elleni páros mérkőzésen elveszítette a világbajnoki címét. Az eredményt nyolc győzelem, kilenc vereség és tizenhárom döntetlen adta.

Cikkünk első részének végén tekintsünk meg egy látványos Aljechin kombinációt, amelyet 1916-ban lett lejegyezve egy vakszimultánon. Világos indul!

A megoldás (hamarosan) a hozzászólások között.