A sáncállásban a királyt jobban védik az előtte álló gyalogok, mert azokat kevésbé szükséges előrevinni, mint a középgyalogokat. A védelem azonban csak akkor sikeres, ha abban a tisztek is részt vesznek, méghozzá olyan mértékben, hogy az ellenfél tisztjei ne kerüljenek túlsúlyba, ne támadhassanak túlnyomó erővel. A támadás feladata megfosztani a királyt a védelmétől, tehát: 1. szétrombolni, vagy legalább felszakítani és ezáltal gyengíteni a királyt védő gyalogállást; 2. megszüntetni , vagy legalább csökkenteni a tisztek védőszerepét, ami a védő tisztek csere vagy áldozat útján való eltávolításával érhető el. Először a támadásnak erre a két módjára adunk példákat, majd a támadás vezetésénél lényeges taktikai eszközöket ismertetjük.
A rövid sáncállást az f-, g- és h-gyalogok, a hosszút az a-, b- és c- gyalogok védik. A támadás tehát ezek ellen irányul.

a, támadás az f7, f2, c7, c2 pontok ellen
Ezeket a pontokat a bástyák többnyire frontálisan támadják az f- (c-) vonalon, ritkábban oldalról a 7. (2.) soron. A futók támadása pedig leggyakrabban a hosszabbik átlón (a2-f7 stb.) valósul meg, ritkábban a rövidebb átlón (h5-f7 stb.). A huszárok a legtöbb esetben az e5 vagy a g5 (stb.) támaszpontokról támadnak. A vezér mind a vonalakon és a sorokon, mind az átlókon részt vehet a támadásban.
Az első példában sötét elvonta tisztjeit királya védelmétől abban a reményben, hogy a c-vonalon ellenjátékhoz jut. Világos azonban nem enged időt erre. Fehér lép!

A második példában világos az előző 15. Hh4 lépésével minőségnyerésre játszott. De egészen más következik.Fekete indul.

A vezércsel hasonló változataiban szokatlan Ff6 felállás nem válik be. (Hogy miért, arról később írunk, mert segítene megoldani a kombinációt.) Fehér lép!

A megoldás (hamarosan) a hozzászólások között.