1936-ban Aljechin elveszítette a világbajnoki címét, és kihívója, Dr. Max Euwe lett a sakkozás ötödik világbajnoka.

A világbajnokság elvesztése feletti fájdalom Aljechint a legnagyobb erőfeszítésre késztette. Valóságos hőstettet vitt végbe, amikor rövid idő alatt leszokott az italról és lemondott a dohányzásról. Mindent megtett, hogy a visszavágó mérkőzésen egészségileg, fizikailag és idegileg is megfelelő állapotban legyen.

1937-re, a párosmérkőzés kezdetére teljesen megváltozott, ifjú éveihez hasonló Aljechin jelent meg a versenyteremben, Megújhódása azonban nem csupán fizikai volt. A babonáktól mentes, szellemileg újjászületett Aljechin játszmáiban ismét a zseniális újítót, a csodálatos fantáziával megáldott kombinációs géniuszt és egyben hatalmas stratégát csodálhatta a világ. A revans meggyőző volt, az eredmény: +10, =11, -4, nemcsak Aljechin híveit, hanem Euwe bámulóit is elismerésre késztette. A játszmák tartalma felszínre hozta a világbajnok sokoldalúságát. Merészség, kockázat, óvatosság, megfontoltság kaleidoszkópszerű változását figyelhette a világ. Aljechin győzelme lelkesedésre és csodálattal határos bámulatra indította a szakértőket, sakkozókat és laikusokat egyaránt. Ki tudja, mi volt a nagyszerűbb fegyvertény: a hideg logikával, matematikusi előrelátással játszó Euwe legyőzése, vagy a romboló szenvedélyek lejtőjéről való visszatérés. A világbajnoki cím visszaszerzése - különösen a sakkban - egy kicsit valóban a csodálattal határos, - megtartása óriások erejére valló, - visszaszerzése szinte a lehetetlenségek világába tartozó.

A 46 éves világbajnok 1938-ban ismét ereje teljében mutatkozott be. Montevideoban veretlenül első (+11, =4, -0), Margateben első, Plymouthban I.-II. Egyedül az AVRO-versenyen ér el gyengébb eredményt, IV-VI.helyen végez. Ezen a tornán olyan nevek játszottak, mint Keresz, Fine, Botvinnik, Reshevsky, Flohr: öt ifjú világbajnokjelölt és három világbajnok: Aljechin, Euwe és Capablanca. 

A második világháború kitörésekor Aljechin a francia sakkválogatott tagjaként Buenos Airesben volt, a sakkolimpián. Később visszatért Franciaországba, majd 1941-től kezdve, a francia hadsereg összeomlása után több, a német sakkszövetség által rendezett versenyen vett részt. Ezekben az időkben olyan cikkek is jelentek meg Aljechin neve alatt, amelyeknek tőle való származását később tagadta ugyan, de mégis alkalmat adtak arra, hogy a háború után támadják emberi és politikai magatartását.

A világháború utolsó évében Spanyolországban versenyzett Aljechin, majd sikerült átjutnia Portugáliába, és a háború befejeztekor Lisszabonban élt. Egészségi állapota leromlott, gyakori szívroham kínozta. Állapotának súlyosabbá válásához hozzájárult az a hír is, hogy az ellene emelt vádak miatt nem kapott meghívást az 1946. évi londoni versenyre. 

Amikor március elején kézhezkapta Botvinnik kihívását a világbajnoki páros mérkőzésre, visszatért az életkedve, energiája. Gondolatait a mérkőzésre való készülése töltötte be. A vágyak azonban sokszor nem teljesednek be...

Aljechin sírja Párizsban

1946. március 24-én, vasárnap reggel sakktáblája mellett, holtan találták az addigi idők legzseniálisabb sakkozóját, dr. Alexander Aljechin világbajnokot. Egy nagy vágya mégis teljesült. Sok évvel korábban így fejezte ki ezt a kívánságát: szeretnék világbajnokként meghalni...

Végezetül következzék egy elképesztő Aljechin kombináció.

Aljechin - Böök (Margate, 1938) Világos lép!

A kombináció után Aljechin felkelt az asztal mellől, majd odalépett az állás szemlélésébe mélyedt Najdorfhoz, és megkérdezte: hogy tetszik önnek ez az áldozat? Najdorf csak egy szót mondott: csodás! Aljechin elmosolyodott, egy mélyet sóhajtott, és tovább ment. Az 1939. évi sakkolimpián Buenos Airesben egy este Aljechin és Najdorf együtt hagyták el a versenytermet. Tudja, nagymester - szólalt meg Najdorf -, én egy vallomással tartozom önnek. Ott, Margatében, tavaly, amikor a Böök elleni kombinációjára azt mondtam, hogy csodás, nem mondtam igazat, én voltaképpen az egészet nem értettem, sőt ma sem nagyon értem, hogyan láthatta ön ezt az egész kombinációt. Aljechin elnevette magát: ne szégyenkezzék, fiatalember, én sem láttam semmit - én is csak éreztem!

A megoldást a hozzászólásokhoz várjuk! (Reméljük, hogy az olvasó jobban kombinál, mint Najdorf!)