Mihail Botvinnik 1911 augusztus 17-én született Pétervárott. Aránylag későn, csak 12 éves korában tanult meg sakkozni, fejlődése azonban annál gyorsabb menetelű volt. Első feltűnést keltő eredményét 1925 novemberében érte el azzal, hogy a világ akkori legkiválóbb szimultánozójának tartott Capablanca leningrádi szimultánján legyőzte a világbajnokot. Valószínűleg nem is maga a győzelem, mint inkább a szerzett előny mintaszerű kihasználása késztette a világbajnokot arra, hogy a produkció befejezte után külön nyilatkozott fiatal legyőzőjéről, és nagy jövőt jósolt neki. Vajon sejtette-e, hogy ez a fiatalember alig 10 év múlva már egyéni versenyen fogja megelőzni őt? 

Botvinnik 16 évesen szerzi meg a mesteri címet, amikor az V. szovjet bajnokságon az 5-6. helyre érkezik be.

Botvinnik fejlődésének e versennyel kezdődő hároméves szakaszáról így számol be Kotov-Judovics Szovjet sakkiskola című műve: Azt hinné az ember, hogy a fiatal mester nagyon elégedett volt eredményével. De Botvinnik korántsem volt megelégedve, hiszen négy játszmát elvesztett. Feltette magában a kérdést: miért nem érezte Model elleni játszmájában a krízist, és miért keresett makacsul győzelmet ott, ahol döntetlenért kellett volna harcolnia? Hogyan sodorhatta bonyodalmakba az ukrán Vilner? Elemzésbe kezd, tízszer is megvizsgál minden manővert, minden lépést.

Akkor sem tört le, amikor a következő fellépése az 1929-es országos bajnokságban annyira sikertelen volt, hogy a döntőbe sem jutott be. Azt a helyes következtetést vonta le, hogy kitartó munkára, önnevelésre, győzelmeinek és vereségeinek részletes elemzésére van szüksége. Lépésről lépésre kidolgozta saját rendszerét a versenyre való felkészülésben.

1931-ben aztán a 20 éves Botvinnik megnyeri a VII. szovjet bajnokságot 17 játszmából 13,5 ponttal. Ezután már zsinórban nyeri a versenyeket.

Botvinnik első nemzetközi erőpróbája egy Flohr elleni párosmérkőzés, amely döntetlen eredményt hozott. Flohr szerint Botvinnik bent van a világ nyolc legerősebb sakkozója között.

1934-ben Leningrádban első lesz egy igen erős versenyen, olyan neveket megelőzve, mint Euwe, Romanovszkij, Rabinovics, Kan stb. Ugyanakkor a még erősebb hastingsi versenyen csupán 4-5. helyre érkezik, de ebből is le tudja vonni a tanulságokat, és az 1935-ös moszkvai nemzetközi versenyen újra első Flohr nagymesterrel együtt. Mögéjük szorul Lasker, Capablanca, Spielmann, Kan, Levenfis, Lilenthal Andor, Ragozin stb.

A következő évben Capablanca megállíthatatlan, Botvinniknek be kell érnie a második hellyel, de ekkora már nem kétséges, hogy Botvinnik hamarosan a világbajnoki címért folyó harcba is be fog szállni.

Az 1934-es hastingsi "kudarcért" is visszavág: az 1936-os versenyen első lesz Capablancával, olyan nevek előtt, mint Fine, Reshevsky, Aljechin, Flohr, Lasker, Vidmar, Bogoljubov, Tartakower stb. 

Botvinnik és Lasker 1936-ban

Az 1938-as holland AVRO versenyen Botvinnik ugyan csak harmadik lesz, viszont legyőzi Capablancát és a világbajnok Aljechint. Tárgyalások kezdődnek egy Aljechin-Botvinnik világbajnoki párosmérkőzésről, de a háború közbeszól.

1941 és 47 között hét rendkívül erős versenyt nyer meg, ez olyan teljesítmény, amilyent eddig sem Lasker, sem Aljechin nem tudott produkálni.

A világháború befejeztével újra szeretnék megszervezni a párosmérkőzéseken alapuló világbajnokságot. Ennek azonban Aljechin politikai múltja volt az akadálya. Euwe és még néhány sakkozó szerette volna megfosztani a világbajnokot a címétől, csakhogy az sem volt lehetetlen, hogy Aljechin bebizonyítja az ártatlanságát, akkor pedig igazságtalan elvenni tőle a címét, arról nem beszélve, hogy az sem egészséges, ha két világbajnok van.

Aljechin két bejelentést tesz: tagadja az ellene felhozott vádakat, valamint elfogadja Botvinnik kihívását.

Fine azonban levelet küld Moszkvába, és ebben közli, hogy Kaliforniában rendelkezésre áll a szükséges fedezet egy meccsverseny megrendezésére. Euwe, Reshevsky, Fine, Keresz, Szmiszlov, Botvinnik és esetleg Aljechin vehet rajta részt. Ám ez sem nyerte el mindenki tetszését, mivel ha Aljechin igazolja magát, mi szükség van rá, hogy meccsversenyen döntsék el a világbajnokság kérdését?

Botvinnik csak Aljechinnel kívánt megmérkőzni, ezért elküldi a világbajnoknak a kihívást 1946 februárjában, Aljechin elfogadja, de a világbajnok 1946. március 24-én váratlanul meghalt.

Szabó László és Botvinnik 1961-ben, Oberhausenben

A Nemzetközi Sakkszövetség 1947-es kongresszusa határozatot hoz: a világbajnokságért folyó négy menetes mérkőzést 1948 március 2-25 között Hágában, majd április 11 - május 16 között Moszkvában, két lépcsőben rendezik meg. A versenyen Botvinnik toronymagasan első 14 ponttal, mögötte Szmiszlov csak 11 pontot gyűjt. 3-4. Keresz és Reshevsky 10,5, 5. Euwe 4 ponttal.

Botvinnik tehát megszerzi a világbajnoki címet. A kérdés csupán annyi, hogyan tovább? Nyolc éven belül nyolc világversenyt nyert meg, úgy érzi eljött az idő, hogy szünetet tartson. A szünet három évesre sikerül, de megszerzi a doktori címet, mint villamosmérnök.

Közben a világ sem pihen. 1950-ben Budapesten rendezik meg a világbajnokjelöltek versenyét. Az első helyen holtverseny alakul ki Bronstein és Boleszlavszkij között. Végül Bronstein nyeri a rájátszást.

A világbajnoki párosmérkőzés 1951. március 16-án vette kezdetét Moszkvában. A mérkőzést 24 játszmára méretezték azzal a feltétellel, hogy döntetlen esetén a világbajnok megtarthatja a címét. A döntetlen szabályt sokat bírálták.

Maga a párosmérkőzés sok izgalmas játszmát, de ugyanakkor feltűnően sok hibát is hozott. Bronstein kiválóan játszotta a középjátékot, de gyakran hibázott a végjátékban, Botvinnik viszont a hosszú kihagyástól szenvedett, habár a végjátékokat kitűnően játszotta így is.

A mérkőzés +5, -5, =14 eredménnyel zárult, de maga Botvinnik is elismerte, hogy helytelen volt a versenyektől való tartós távolmaradás.

Ezen változtatva indul a XIX. szovjet bajnokságon, de sem Botvinnik, sem Bronstein nem szerepelt jól. A bajnokság sorrendje: Keresz, Geller, Petroszjan, Szmiszlov, Botvinnik, Bronstein, Averbah és Tajmanov. 

1952-ben Budapesten sem sikerül elsőnek lennie a Maróczy-emlékversenyen.

Botvinnik nagy akaratereje azonban végül is leküzdötte a nehézségeket. A XX. szovjet bajnokság 1952 végén lebonyolított döntőjében ismét rajthoz állt, és hatalmas küzdelemben utolérte a végig vezető Tajmanovot, majd a rájátszásban le is győzte.

Közben megkezdődik a világbajnokság másodszori megvédésének időpontja. A Zürichben megrendezett világbajnokjelölti versenyt Szmiszlov nyeri, tehát most kevésbé éles, hatalmas pozicíós küzdelem várható a két sakkozó között. Előzetesen sok döntetlenre számítanak, de nem ez történik. A 24 meccsből 14 végződik döntéssel. Végül +7, -7, =14 aránnyal ez a párosmérkőzés is döntetlenül végződik. Újra felmerült, hogy igazságos-e, hogy a világbajnok döntetlen esetén megtarthatja a címét.

Az 1956 szeptemberében Moszkvában megrendezett XII. sakkolimpián az első táblán 73%-os, kitűnő eredményt teljesít. Az Aljechin-emkékversenyen is első.

1957 március 2-án Botvinniknek újra meg kell vívnia a világbajnoki címért, és ismét Szmiszlovval. Ezúttal azonban Szmiszlov meggyőző fölénnyel nyer: +6, - 3, = 13

A Botvinnikről szóló cikkünk első része ezzel véget is ért. Hamarosan Szmiszlovval folytatjuk!

Befejezésképpen nézzük meg, hogyan győzte le Botvinnik Capablancát 1938-ban az AVRO-versenyen. Az állásról bélyeget adtak ki!

Világos lép!

A megoldást a hozzászólásokhoz várjuk!