Íme Korcsnoj és Karpov. Az 1970-es évek elején még baráti viszony volt közöttük, de aztán a dolgok olyannyira elromlottak...

...hogy az 1978-as sakkvilágbajnoki döntő minden idők legviharosabb, legelszántabb páros mérkőzését hozta. Ahhoz, hogy megértsük, mi vezetett Korcsnoj és Karpov között a Fülöp-szigeteki botrányhoz, Robert Fischertől kell indulnunk.

Az 1972-es év szenzációja, hogy Fischer, a különc amerikai és Borisz Szpasszkij, szovjet sakkvilágbajnok megküzd egymással Reykjavikban. Amerikai módra az egész eseménynek nagyobb a füstje, mint a lángja, mi több, az újságok az évszázad mérkőzésének titulálják a harcot, de ilyesmiről azért szó nincsen.

Esetükben két ideológia csapott össze

A meccsen Fischer sportszerűtlenül viselkedik, ezért a szovjet játékos akár összecsomagolhatna, és úgy térhetne vissza a Szovjetunióba, hogy megtartotta a címét, ám Szpasszkij ennél sokkal nagyobb sportember, és a Szovjet Sakkszövetség határozott utasítása ellenére végigjátsza a mérkőzést. Az eredmény 12,5 - 8,5 Fischer javára. Azt hiszem, kevesen gondolták volna ekkor, hogy az újdonsült világbajnok kereken húsz évig egyetlen játszmát sem fog lejátszani... de ez egy másik történet.

Fischer üzenete 1992-ben is világos...

Az élet azonban megy tovább, és ahogyan az lenni szokott, érkezik egy új trónkövetelő, a fiatal Anatolij Karpov. Karpov Élőpontszáma 1971-ben még csak 2540, 1973-ban viszont már 2660, ami nem véletlen, mivel megnyeri a leningrádi zónaközi versenyt, és ez azt jelenti, hogy elindulhat a világbajnoki címért.

Szemjon Furman (balra) Karpov legfontosabb segítője. Karpov szerint Furman nagymester képezte őt világszínvonalon játszó sakkozóvá.

Páros mérkőzések következnek. Első ellenfele 1974-ben a nagy stratéga Lev Polugajevszkij, akit simán túllép három győzelemmel és öt döntetlennel. A következő ellenféllel szemben viszont még maga Karpov is a saját vereségét jósolja, hiszen az exvilágbajnok Szpasszkijjal kell megmérkőznie.

Szpasszkij megnyitáselemzője, a szakértelméről híres Jefim Geller még az 1974-es Szpasszkij - Karpov meccs előtt csatlakozott Karpov táborához

Az első partit Szpasszkij nyeri, de aztán hat döntetlen mellett négy győzelemmel Karpov győzedelmeskedik, amely óriási meglepetés.

Szpasszkij és Karpov 1974, Leningrád

Ekkor találkozik össze vetélytársként Karpov a barátjával, illetve későbbi ősellenségével, Viktor Korcsnojjal.

Hogy kicsoda Korcsnoj? Korcsnoj egy nagyszerűen játszó leningrádi nagymester. Hátránya, hogy nem túl fiatal, egészen pontosan 43 éves. Játékstílusára az agresszív ellentámadás és a kitűnő védekezés a jellemző. Nagy küzdő. Specialitása a francia védelem. (Ebben a meglehetősen passzív rendszerben a legerősebb sakkozók is szenvedtek ellene.)

Mihail Tal és Viktor Korcsnoj - fura, hogy Korcsnoj mennyire későn érő típus: más sakkozók 43 éves korukra már a visszavonuláson gondolkodnak. Korcsnoj inkább világbajnoki címet szeretne!

Karpov és Korcsnoj első párosmérkőzése "barátságos" hangulatban folyik le Moszkvában, ám kissé szokatlan módon a 23 éves Karpov fárad el a hosszú mérkőzés alatt. Korcsnoj már majdnem kiegyenlít, de végül Karpov nyer három győzelemmel, két vereséggel és 19 döntetlennel.

Az első Karpov - Korcsnoj meccs 1974-ből - mint később kiderült a világbajnoki címért

A fiatal Karpov hívhatja tehát ki a legendás amerikai Fischert. Sajnos, a páros mérkőzés nem jön össze, mert Fischer követelőzni kezd a Nemzetközi Sakkszövetségnél. Érdekes gondolkodási módjára vall, hogy 9-9-es eredménynél szeretné megtartani a világbajnoki címét, ami azért baj, mert ehhez Karpovnak legalább 10-8-ra kellene őt vernie. Mivel a túlzó követeléseket a FIDE nem teljesíti, Fischer eláll a mérkőzéstől, azaz Karpov ölébe hull a világbajnoki cím. Szívesen leírnám, hogy ettől kezdve mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt, de nem ez a folytatás következett.

Fischer félreállásával a szovjetek végre visszaszerzik a számukra létfontosságú világbajnoki címet. Úgy tűnik, helyreállt a rend: valódi esélye ismét csak szovjet sakkozóknak lesz a világbajnoki cím elhódítására.

A helyzet azonban korántsem ennyire egyértelmű. 1976-ban Korcsnoj váratlanul bejelenti, hogy nem tér vissza a Szovjetunióba egy hollandiai versenyről, vagyis disszidál. Ettől kezdve a keleti blokkban Korcsnoj persona non grata, még a magyar Sakkélet című újság is mindennek elmondja az exszovjet sakkozót, amiért elhagyta a családját, a klubját és az anyaországát némi pénzért cserébe.

És a következményeknek ezzel korántsincs vége. A szovjet nagymesterek aláírnak egy nyilatkozatot, miszerint, ha egy versenyre meghívják Korcsnojt, akkor azon ők nem vállalják a részvételt. Csupán hárman nem írják alá: Szpasszkij, Botvinnik és Bronstejn.

A disszidálásért büntetés járt

(Zárójelben írom le, hogy később Karpov sem adja alább: ha már nem tudtam kitérni Korcsnoj ellen a világbajnoki mérkőzésen, most, hogy megvédtem a címemet, mint világbajnoknak, vannak bizonyos jogaim. Az egyik, hogy elvárhatom a versenyek szervezőitől, hogy ha meghívnak engem egy versenyre, akkor őt ne hívják. Vagy Korcsnoj, vagy én.)

A Szovjet Sakkszövetség még az 1978-as világbajnoki ciklusból is megpróbálja Korcsnojt kizárni, de ezt szerencsére nem sikerül elérniük. Válaszképpen Korcsnoj 1977-ben három szovjet sakkozót ver tönkre a világbajnokjelölti ciklusban.

Petroszjan sem tudta Korcsnojt megállítani

Először a volt világbajnokot, Petroszjant 6,5 - 5,5-re, utána Polugajevszkijt 8,5 - 4,5-re, majd a rendkívül erős Szpasszkijt 10,5 - 7,5-re. Minden készen állt tehát, hogy Korcsnoj újra megmérkőzzön Karpovval.

Csakhogy előbb még támadásba lendül a szovjet sajtó: egyszerűen nem hajlandóak Korcsnoj nevét leírni. Ha hivatkozni kellett rá, úgy tették, mint "a kihívó" vagy mint "Karpov ellenfele".

Nem szovjet bélyeg

A sors is közbeszól (vagy a KGB): röviddel a világbajnokság előtt Korcsnoj súlyos autóbalesetet szenved. Tényleg a KGB szállt volna rá Korcsnojra? Nem valószínű, mert ha igen, azt nem éli túl. Ugyanakkor az eddigieket figyelembevéve nem csoda, ha a volt szovjet szupernagymester üldözési mániában szenvedett. Korcsnoj így nyilatkozik az 1974-es Karpovval lejátszott páros mérkőzésről: "ha nyertem volna ellene, lehet, hogy elütött volna egy autó, vagy valami más történt volna velem. Lehet, hogy ez paranoiásan hangzik, de Szovjet-Oroszországban nincs különbség paranoia és félelem között."

Aztán végre valahára 1978. július 18-án kezdetét veszi a világbajnokság  a Fülöp-szigeteken, Baguio City-ben. A jó hangulat megalapozásaképpen Karpov megröntgenezteti Korcsnoj forgószékét, biztos, ami biztos, nehogy "idegen tárgy vagy tiltott eszköz" legyen benne. Hogy Karpov pontosan mit keresett a kihívója székében, az maradjon örök rejtély.

Közbiztonságra különösen veszélyes eszközök. Talán ezeket kereste?

Az első parti sima döntetlent hoz. A második játszmát követően viszont Korcsnoj is beindult és tett egy rosszindulatú megjegyzést az állás utolagos elemzésekor: "Karpov hallhatta valahol, hogy a futó erősebb, mint a huszár. Leonid Stein kezében talán, de nem az övében."

Leonid Stein (1934-1973), a nagy képzelőerővel megáldott szovjet sakknagymester és a fiatal Karpov

Ez a fricska azonban semmi ahhoz, ami a harmadik fordulóban robbant ki. Korcsnoj és stábja megvádolta Karpovot és segítőit, hogy a parti alatt Karpovhoz érkező gyümölcsjoghurt kódolt üzenetet tartalmaz. Lássuk mire gondoltak pontosan. Például egy joghurt a huszadik lépésnél azt jelentheti, hogy ajánlj fel döntetlent! Vagy ha Karpov mangós joghurtot kap, akkor az instukció ennek az ellenkezője is lehet: utasítsd el a döntetlent, játssz! Korcsnojék azt sem zárták ki, hogy a gyümölcsjoghurtokkal pontos lépéseket sugallnak Karpov felé: pl. játssz Hg5-öt! Stb. 

Jelenet a Tanú című filmből. Lehet, hogy Bástya elvtársnak (balra, Both Béla) jobban tetszett volna, ha nem "ürgebőrbe varják" az üzeneteket, hanem különböző színű joghurtokkal üzennek a békaembereknek?

Természetesen voltak, akik komolyan vették a Nagy Joghurt Problémaként elhíresült esetet, mások viszont rengeteget nevettek rajta. A helyzetet a nem éppen irigylésreméltó helyezben lévő versenybíró oldotta meg, aki elrendelte, hogy ezentúl Karpov csak ibolya színű joghurtot kaphat, mindig ugyanabban az időpontban és ugyanattól a pincértől.

Akkoriban a sakkprogramok, okostelefonok még nem jöttek számításba, maradt a joghurt!

A negyedik játszma eseménytelenségét az ötödik játszma borította fel némileg, ahol Korcsnoj egy teljesen döntetlen állást, amit semmilyen módon nem tudott volna Karpov elveszíteni, 124 lépésen keresztül "játszott". Ha Korcsnoj azt hitte, hogy ezzel kibillentheti Karpovot a nyugalmából, nos, akkor nagyot tévedett. Három döntetlen játszmával később viszont Karpov sikerrel járt a nyolcadik fordulóban. Ellenfelét már a parti elején felidegesítette, és ezzel végre megszerezte az első győzelmét. Az történt, hogy a játszma kezdetén szokásos kézfogás a világbajnok részéről elmaradt. Korcsnoj nyújtotta a kezét, de Karpov nem volt hajlandó a kihívóval kezet fogni. Korcsnoj arca elvörösödött a méregtől - könnyű őt kihozni a sodrából - a partiban eltért a főváltozattól, és a meglehetősen furcsa mellékösvényt Karpov röpke 28 lépés alatt szétcincálta.

Itt még alapvető

A kézfogás elmaradásának oka némileg érthető: Korcsnoj börtönőrnek és mocsoknak nevezte Karpovot. Neheztelt a világbajnokra, mert Karpov nem járt közben a hátrahagyott Korcsnoj család  érdekében a szovjet hatóságoknál, hogy a diszidálást követően újra együtt lehessenek, azaz Korcsnoj felesége és fia nyugatra utazhasson. Karpov viszont erkölcstelennek nevezte Korcsnojt, amiért a családját magára hagyta. Ettől kezdve nem fogtak kezet, és nem szóltak egymáshoz. A döntetlen ajánlatokat is a versenybírón keresztül üzenték meg a másiknak.

Az epizód kapcsán a jelenlévő Raymond Keene, angol nagymester és helyszíni tudósító azt mondta, "ugyan mit számít, hogy Karpov nem fogott vele kezet, legalább Korcsnoj megspórolt egy kézmosást." Mindez jelezte, hogy nem csupán a két játékos és a velük utazott stábok estek egymásnak, hanem már az elvileg semleges tudósítók sem voltak képesek a semlegességre.

A kilencedik fordulóban aztán Korcsnoj meggyanúsította Dr. Vladimir Zukhart, Karpov pszichológusát (elismert parapszichológust és szellemidézőt), hogy hipnotizálja őt. Igaz, hogy Korcsnoj vastag napszemüveget viselt, de ez mit se számított. A kihívó panaszától Karpov is gyorsan kiborította a bilit, tudniillik, ha Korcsnoj felnézett az állásából, a szemüvegéből tükröződő lámpák azonnal elvakították őt. Csakhogy Zukhart miatt Korcsnoj most már nem volt hajlandó megválni a szemüvegétől, sőt, mint elmondta, a vastag napszemüveg eleve azért kellett, mert szerinte Karpovnak szokása az ellenfél bámulása, ami bizony zavarja őt!

Pedig Korcsnoj sem szerette ezt az SZTK mintájú napszemüveget, mert fejfájást kapott tőle

A bíró döntése értelmében a 10. játszmától Dr. Zukhart a nézőközönség ötödik sorából köteles volt a hetedikbe átülni.

Miután Korcsnoj kiegyenlített a 11. partiban, a 12. játszmában egy kisebb félreértés keletkezett Korcsnoj és a bíró között. Az történt, hogy Karpov - dacára, hogy a játékosok nem beszéltek egymással - személyesen Korcsnojnak ajánlotta fel a döntetlent. Korcsnoj nem válaszolt, a világbajnok vállat vont, és elsétált az asztaltól. Korcsnoj pedig panaszkodni kezdett a versenybírónak, hogy Karpov egyenesen hozzászólt, és nem a versenybírón keresztül ajánlotta fel a döntetlent. A bíró mindezt félreértette, és azt hitte, hogy Korcsonoj fel akarja ajánlani Karpovnak a döntetlent. Így aztán a terembe visszaérkező Karpovnak annak rendje és módja szerint a bíró döntetlent ajánlott, amit Karpov elfogadott, csak Korcsnoj nézett nagyot, hiszen neki esze ágában nem volt remiben megegyezni, de már nem mert újra panaszkodni a bírónál.

Ennél több döntetlent csak Kaszparovval játszott Karpov

A 13. fordulóban aztán Dr. Zukhart összeszedte a bátorságát, és visszaült a hetedik sorból az ötödikbe, Korcsnoj pedig el is veszítette a meccset. A következmény az lett, hogy a kihívó ellenválaszként Dr. Vladimir Bergina izraeli pszichológust vetette be Karpov ellen és a saját védelmében. A hipnózis tehár csúcsra pörgött a játékteremben. Habár Bergina jó hatással volt Korcsnojra, a kihívó stábja meggyőzte őt, hogy küldje el a hipnotizőrt.

A 14. fordulóban Karpov újra nyert, és ezúttal Korcsnoj azért panaszkodott, mert állítólag Karpov forgott a székével, ami zavarta őt a játékban. A 15. játékban ismét forgott vele, ezért a bíró beszélt a világbajnokkal, és megtiltotta a szék mögé állást és a szék forgatását. Közben Karpov is panaszkodott a kihívóra, hogy annak szemüvege még mindig elvakítja őt.

Úgy tűnik, már sakkmérkőzéseken is kötelező a védőszemüveg

A 16. forduló csupán döntetlent hozott, viszont Dr. Zukhart ismét főszerepbe került, mert a negyedik sorig merészkedett. A hipnotizőr azután sem távozott, hogy Korcsnoj stábjából Ms. Leeuwerick megcsiklandozta és megrúgta (!), ezért a kihívó panaszkodni kezdett a bírónak, hogy Zukhart ismét előreült, és zavarja őt. A bíró válaszképpen megtiltotta, hogy az első hét sorba bárki is bemerészkedjen. A továbbiakban nem volt gond.

Az előző döntetlenre a 17. játék kezdetén Korcsnoj fizikai erőszakkal fenyegette meg Dr. Zukhartot, ezért a bíró a hipnotizőrt hátra ültette, de egyúttal azt is megmondta a kihívónak, hogy ez volt az utolsó alkalom. Így aztán Ms. Leeuwerick lépett akcióba, ezúttal Dr. Zukhart sípcsontját rúgdosta, valamint töltőtollával böködte a hipnotizőr hátát.

Korcsnoj és Petra Leeuwerick - 1991-ben összeházasodtak

Ms. Leeuwerick állítólag már az ötödik fordulóban felismerte, hogy Dr. Zukhart rosszat akar Korcsnojnak, de akkor Dr. Alexander Szolzsenyicin Gulág szigetvilág című könyvével sikerült elijesztenie a hipnotizőrt.

Hipnotizőrök ellen bizonyítottan beválik

A 17. fordulót Karpov nyerte. Képzelhetjük, Korcsnoj miket gondolhatott Dr. Zukhartról... A következő fordulóban viszont a kihívó felbérelte az indiai Ananda Marga szekta két tagját, akik közül az egyiket korábban gyilkossági kísérlettel vádoltak meg, és éppen szabadlábon védekezett.

Steven Dwyer és Victoria Shepherd, becenevükön Dada & Didi érkeztek Korcsnoj segítségére

A két ellenhipnotizőr közül az egyik csak a játékra koncentrált, míg a másik a játékosokra és Zukhartra. A 19. fordulóra még több parapszichológus érkezett Korcsnoj táborát erősítve egyenesen a manilai egyetemről. Karpov stábja azonnal tiltakozott a rengeteg hiponotizőr ellen. Hiába, az Ananda Marga tagok beköltöztek Korcsnoj szállodájába, és a kihívót meditációra tanították.

A 20. forduló előtt a versenybírónak megígérte az Ananda Marga két tagja, hogy ezentúl civil ruhában fognak érkezni a versenyterembe, vagyis nem az eddig viselt hófehér ruhában és sáfrány színű talárban. Ez némi előrelépést jelentett. Korcsnoj érdekes megállapításra jutott a döntetlen játszma kapcsán: nincs annyi guru, hogy megvédjenek a rossz lépésektől. Keene nagymester ezt jó jelnek vélte a kihívóval kapcsolatban.

Korcsnoj jógázni kezd - mindent a győzelem érdekében

A 21. fordulóban a versenybíró döntése értelmében az Ananda Marga tagok nem léphettek be a versenyterembe a bűnügyi előéletük miatt. Ám Karpovon ez sem segített, a játszmát elveszítette a kiválóan küzdő Korcsnoj ellen. Az eredmény azonban még így is 4:2 volt Karpov javára.

Bár a 22. forduló csupán döntetlen eredényt hozott, azért "Ananda Marga nélkül" nem telhetett el. A két gurunak el kellett hagynia a szállodát is, nemcsak a versenytermet, így aztán Korcsnoj villájába költöztek.

A vicces kedvű Keene nagymester szerint a 23. fordulóra Korcsnoj villája egy misztikus játszótérré változott, ahová guruk lebegtek be és ki.

A 24. forduló előtt Korcsnoj villájában parapszichológusok, guruk, nagymesterek, valamint hölgyek és leányok - összesen tizenheten - egy kört alkottak, és közösen meditáltak. A parti mindezek ellenére is csak döntetlent hozott.

Három hónapon keresztül küzdöttek egymással

A 25. forduló előtt megérkezett a FIDE elnöke, Dr. Max Euwe, hogy rendet tegyen. Ananda Marga ügyben is zajlottak megbeszélések, de felmerült egy másik, ugyanennyire aktuális téma is. Régen a világbajnoki párosmérkőzések 24 játszmából álltak. A jelenlegi szabályozás szerint viszont valamelyik félnek hatszor kellett győznie, hogy elhódítsa a címet. A régi feltételek mellett Karpov már megnyerte volna a páros mérkőzést, így viszont még mindig harcolt a kihívójával. Korcsojnak természetesen a mostani szabályozás kedvezett, és az is számított, hogy idősebb kora ellenére jobb fizikummal bírt, mint Karpov...

A 26. fordulóban Karpov az angol megnyitást választotta, mert Keene szerint már kezdett fáradni. Lehetséges. A parti mindenesetre gyors döntetlennel zárul.

A 27. forduló izgalmát az hozta, hogy letartóztattak három helyi állampolgárt, mert megzsarolták Korcsnojt. Vagy fizet nekik Korcsnoj 15 000 dollárt és akkor fekete mágiával segítenek neki nyerni, vagy nem, de akkor ugyanezzel a mágiával a vereségét fogják elősegíteni... A fordulót egyébként Karpov nyeri, aki szemmel láthatóan tényleg fáradt, viszont most már csak egyetlen pontot kell megszereznie, hiszen 5:2-re vezet.

Rengeteg bélyeget adtak ki az eseményről - a bélyeggyűjtők örülhettek

A 28. és 29. fordulót Korcsnoj fantasztikus játékkal megnyeri. Az állás ezzel 5:4-re változik. Karpov szemmel láthatóan az összeomlás szélén áll. A 30. parti döntetlenjét követően a kihívó megnyeri a 31. játszmát is. Az állás ezzel 5:5. Korcsnoj megállíthatatlan. Persze ez a helyzet kétélű, mivel jelenleg bárki részéről elég egyetlen apró hiba és vége a dalnak.

A 32. játszma előtt Karpov halasztást kért, hogy kipihenje magát. Ezalatt Korcsnoj természetesen a villájában meditált az Ananda Marga segítségével. Csakhogy a szovjet küldöttség megelégelte a sok-sok meditációt, és követelték, hogy Korcsnoj villájából azonnal költözzön ki az a bizonyos két guru.

1978. október 17-én vette kezdetét a 32. játszma, és lám, régi barátunk, Dr. Zukhart azonnal beült a negyedik sorba, hogy onnét hipnotizálja Korcsnojt. Igen, megszegte a létező összes megállapodást, de a feszült légkörben mindez mit se számított.

A lényeg: Karpov utolsó erejét bevetve sikeresen megnyerte a partit és ezzel a világbajnokságot. Korcsnoj tiltakozásképpen nem írta alá a játszmalapot, de ettől még Karpov és vele együtt a Szovjetunió újabb három évre megszerezte a világbajnoki címet.

Összegzésképpen az állapítható meg, ha e két kitűnő sakkozó a játékra koncentrál a mérkőzések előtt, alatt és után, vagyis energiáikat a helyes irányba fókuszálják, azzal ők is és a sakkvilág is csak nyert volna. Ezzel szemben mindketten elvesztek a másik fél szapulásában és zavarásában, ami nem méltó sem a sakkvilágbajnokság légköréhez, sem ehhez a két sportemberhez. Szerencsére később ez botrány nem ismétlődött meg közöttük, tanultak a fülöp-szigeteki eseményekből.

Ritka, hogy egy történet jó véget érjen az életben. Pedig pontosan ez történt.

A két sakklegenda azóta újra jó kapcsolatot ápol.