Bogoljubov és Aljechin, a világbajnok 1934-ben

Aljechin, a sakkvilágbajnok nem kedvelte Bogoljubovot — és viszont. Egy verseny után Bogoljubov lekicsinylő megjegyzést tett a világbajnokra, mire Aljechin anekdotával válaszolt :
Álmomban meghaltam, s mikor Szent Péter megkérdezte, mi a foglalkozásom, azt feleltem: Sakkmester voltam és világbajnok.
— Sajnálom, sakkmestereknek nincs helye a mennyországban.
Elszomorodtam, de aztán megláttam földi ellenfelemet egy felhőn üldögélve.
— De hát Bogoljubov is itt van! — fordultam méltatlankodva Szent Péterhez.
— Ugyan, ő nem sakkmester, csak azt hiszi.

***

Manapság, a kitűnő elemzőprogramok korában sokan mondják, hogy a levelezési sakk meghalt, hiszen a játékosok bűnös módon azt lépik, amit az elemzőprogramok kiszámolnak, ezért tulajdonképpen a levelezési sakkversenyeken az elemzőprogramok csatáznak egymással. Ki hitte volna azonban, hogy közel 100 éve is előfordult hasonló eset...

Frank Marshall (1877-1944) korának egyik legerősebb sakkozója volt

Marshall egyszer tanácsot adott egy levelező-játékos klubtársának. Később klubtársa ellenfele fordult hozzá tanácsért. Marshall egyiküknek sem tagadta meg a szívességet. Így játszott hónapokon át önmagával! - a két levelezőjátékos pedig nem értette, ki adhat a másiknak olyan tippeket, hogy az egyensúlyban tartja a játszmát a nagymester ellen...

***

Igen elterjedt mendemonda, hogy Kempelen Farkas (1734 - 1804) világhírű sakk-automatáját I. Napóleon semmisítette meg; mikor ugyanis 1809-ben Schönbrunnban játszott vele, s a gép őt is megverte, haragjában úgy vágta képen a török figurát, hogy összetörött. Ám ez a történet nem igaz. A sakk-automata megvolt, és működött még az 1840-es években is.
A schönbrunni jelenetet sokkal valószínűbben írják le a francia források, egy "szemtanú" előadása után. "Az automatát elhelyezték a szalon közepén, s a császár leült vele szemben. A nézők három-négy lábnyi távolságban állottak, és képzelhető, hogy kíváncsian várták a történendőket. Napóleon hármat-négyet húzott annak rendje és módja szerint, aztán egy hibás lépést tett a huszárral. Az automata nagy komolyan visszatette a helyére a figurát, majd maga húzott. A császár most megint hamisat lépett; az automata ismét visszatette a figurát; de mikor Napóleon harmadszor is vétett a játék törvényei ellen, az automata az összes figurákat lesöpörte a tábláról. Ekkor a császár mosolyogva távozott, s úgy látszott, örült, hogy még egy automatát is sikerült kihoznia a sodrából."

***

Kaszparov hiába törte a fejét, nem jött rá a gép tervére...

Murray Campbell, a Deep Blue számítógépen dolgozó informatikus árulta el, hogy a Kaszparov és a Deep Blue névre hallgató számítógépszörny 1997-es mérkőzésén a szoftver egy furcsa hibát produkált az első játszma negyvennyolcadik lépésében. A gép egy alkalommal nem volt képes a stratégiájába illő lépést választani, hanem a vészüzemmódnak megfelelően találomra lépett egyet.
Elképzelhető, hogy a játszma során fellépő hiba meggátolta Kaszparovot abban, hogy felmérje a gép valódi képességeit" - mondta Campbell, aki szerint elképezelhető, hogy az orosz sakkozóban nem tudatosult, hogy a gép hibát vétett. Nate Silver, az előrejelzés tudományáról szóló könyv szerzője úgy magyarázza ezt, hogy Kaszparov a számítógép felsőbbrendűségét láthatta bele az érthetetlen stratégiát képviselő lépésben.

***

Végül következzék a megszállott sakkozó esete a biciklistanővel:

Történt egyszer, hogy egy átsakkozott éjszakán hősünket a pirkadat térítette észhez, hogy dolgozni kéne menni, de már rövid az idő az alváshoz. Mit volt mit tennie, hazabandukolt és beült autójába. Már nem volt értelme fölmenni a lakásba, mert a munkaidő korán, hat órakor kezdődött. Beindította autóját, és elindult a már jól ismert útvonalon a munkahelye felé. Azt szokás mondani, ha valaki megszokott útvonalon közlekedik, hogy már behunyt szemmel is odatalál. Hősünk ezt a szófordulatot szó szerint váltotta valóra. Autót vezetve. Néha azért kilesett szemhéja alól, de ilyenkor elvesztette a harminchetedik parti fonalát, amikor is bástyájával két mezőt jobbra lépett, ahelyett, hogy balra lépett volna. Akár a csárdásban – kettőt jobbra, kettőt balra. Ezen a gondolaton halványan elmosolyodott, és azon vette észre magát, hogy már igen közel jár munkahelyéhez. Hogy miként tette meg az utat, arról fogalma sem volt. Most már nem akart kockáztatni – mert a huszadik partiban kockáztatott, és vesztett – ezért egy biciklist vett célba, és autójával őt követte a biztos megérkezés reményében. A biciklis történetesen egy nő volt, akinek sanda gyanúja támadt azt illetően, hogy miért nem akarja őt elkerülni ez az autós. Attól fogva jobban izgett-mozgott az ülésen.
Lassan, de biztosan ahhoz a kanyarulathoz érkezett ez a különös tandem – felületesen nézve úgy tűnt, mintha a kerékpárján ficánkoló hölgy madzagon húzná maga mögött a pislákoló autóst – amely az üzem bejáratához vezetett. A gépkocsik részére baloldalt jó nagy parkoló volt kialakítva, míg a kerékpárosok és a gyalogosok jobbra kanyarodván egy szűkebb kapun jártak ki-be.
Hősünk eltökélt szándékához hűen – miközben arra gondolt, hogy csak a sakkban nem igaz, miszerint az okosabb enged – továbbra is a bicikli mögött, szinte hipnotikus állapotban vezetett és jobbra fordult…
A hatalmas csörömpölésre maga mögött a biciklis hölgy – akiről később kiderült, hogy sorsszerűen Bilicki vezetéknévre hallgat – ijedtében leesett járgányáról, és kificamította a karját. Az autó meg úgy beszorult a kapu félfái közé, hogy utasát az üzem tűzoltói feszítővassal, a hegesztők pedig lángvágóval szabadították ki. Emiatt munkahelyére csak jóval később érkezett, ragtapasszal a homlokán. Lám, a sakk önmagunkra, de másokra nézve is, balesetveszélyes tud lenni.
A kerékpáros hölgy az esemény után napokig bűnbánóan azon tűnődött magában, hogy a biciklin ülve, talán mégsem kellett volna annyira riszálni a farát. Sakkozó hősünk pedig eltökélte magában, hogy ezentúl vekker nélkül nem indul el cúgerolni a klubba. Így is volt. Az ébresztőórát a sakkórával szembeni oldalon helyezte el, s általában éjfél tájékán csörgésével figyelmeztette a fájrontra, hogy ideje már nyugovóra térni. Attól fogva több forgalmi balesete nem volt (illetve volt, de nem forgalmi, hanem szórakozottságból eredő egyéb), s általában időben tért nyugovóra.
Egy alkalommal azonban kivételes eset történt, ami hősünket újfent kibillentette a megszokott menetrendből, ami eképpen nézett ki: sakkozás, óracsörgés, hazamenetel, lefekvés, alvás, óracsörgés, ébredés, felkelés, munkába indulás. Az történt, hogy a partik közti rövid szünet után, valami okból kifolyólag ellenfelével helyet cserélve ült vissza az aszatal mellé, ami miatt az órák elhelyezkedése is megváltozott. A játék hevében és az előbbi reflexek miatt, egyszer véletlenül a vekkerórára csapott a sakkóra helyett, ami miatt szegény óra elfelejtett csörögni. Emiatt hősünket ismét a pirkadat térítette észhez. Gyorsan hazaszaladt, de már nem az autójába ült (egy régebbi reflex miatt) hanem kerékpárra pattant, és tiszta erőből tekert munkahelyéig. Csak a munkaidő végeztével, mikor újból nyeregbe akart szállni, jutott eszébe, hogy biciklije első kerekének gumija már hetek óta lyukas...