A Nemzetközi Sakkszövetség szabályzata módot nyújtott arra, hogy a világbajnok - címének elvesztése esetén - egy éven belül visszavágó páros mérkőzésre hívhassa ki utódját. Botvinnik élt ezzel a jogával.

A visszavágót Vaszilij Szmiszlov világbajnok ellen 1958 március-áprilisára tűzték ki. A közbeeső időt az exvilágbajnok Botvinnik a minél teljesebb felkészülésre fordította, és annak sokoldalúságában és lelkiismeretességében - mind annyiszor - utolérhetetlennek bizonyult.

A visszavágó megkezdése előtt általában nem sok esélyt jósoltak Botvinniknek. Szmiszlov újabb keletű kiváló eredménysorozata hitelesebb értékmérőnek látszott kettejük erőviszonyára, mint Botvinniknek egykor talán ragyogóbb, de azóta mégis tíz év távlatába került nagy eredményei.

E várakozás után óriási meglepetésként hatott a visszavágó páros mérkőzés megindulása. Kiderült, hogy Botvinnik sebezhető pontot talált Szmiszlov megnyitáskezelésében. Az általa versenyjátszmában még soha nem alkalmazott Caro-Kann védelemmel válaszolt Szmiszlov királygyalog megnyitására, és az első fordulóban szabályszerűen túljátszotta ellenfelét. Ugyanez megismétlődött a második fordulóban, majd a harmadikban is. Három forduló után Botvinnik 3:0-ra vezetett Szmiszlov ellen! Míg Botvinnik ebből hatalmas önbizalmat nyert, addig Szmiszlovot a kezdeti balsiker teljes mértékben kizökkentette nyugalmából, és olyan állásfelépítéseket vállalt, amelyek nem illettek a stílusához. Feltűnő volt egyébként, hogy egyúttal Szmiszlov éppen a végjátékban szokatlanul bizonytalankodott. A döntetleneket nem számítva a páros mérkőzés győzelmi aránya így alakult mindvégig Botvinnik javára: 3:0, 3:1, 4:1, 4:2, 5:2, 6:2, 6:3, 7:3, 7:5.

A visszavágót tehát Botvinnik +7, -5, =11 arányban megnyerte, és ezzel visszahódította Szmiszlovtól az egy évvel korábban elvesztett világbajnokságát.

Bejött volna Max Euwe 1953-as megállapítása Szmiszlovot illetően? "Szmiszlov nagy lesz, mihelyt valaki rátör. Az ellenfél rohamra indul, Szmiszlov visszaveri a támadást, és utána gyorsan nyer. Ha azonban az ellenfél nem nyugtalanítja, ha gondosan nem csinál semmit, Szmiszlov megnyugszik a döntetlenben. De gondosan semmit tenni a sakkban - a legnehezebb művészet!"

Max Euwenek lett igaza

Kétségtelen, hogy Botvinnik a manőverezés egyik nagy művésze volt. Két évvel később, 1960-ban azonban újra emberére akadt a fiatal Mihail Tal személyében, akinek friss ereje az egész sakkvilágot lázba hozta. De ez már egy újabb fejezet a világbajnokság történelméből...