Efim Petrovics Geller ukrán származású többszörös szovjet bajnok, ukrán bajnok, világbajnok-jelölt. Kora kiemelkedő képességű, rendkívül erős játékosa, sakkedző (Szpasszkij, Karpov), és sakk szakíró. Mindemellett kosárlabda játékos és doktorátussal is rendelkező szakedző (testnevelés-oktatás).

Efim Geller (1925-1998)

Névjegyét már tizenévesen leteszi: a Tbilisziben megrendezett szovjet bajnokság elődöntőjét megnyeri és ezzel a következő évben megrendezésre kerülő döntőbe jut. 1949-ben még tulajdonképpen ismeretlenként óriási szenzációt keltve 3-4. helyen végez ezen a bajnokságon, amit akkor Bronstein és Szmiszlov nyernek. Itt többek között olyan nagyságokat fektet két vállra, mint Kotov, Flohr vagy éppen Petroszjan, az egyik későbbi világbajnok. Az 1950-es bajnokságon 7-10. helyen végez, de még ebben az évben megnyeri az ukrán bajnokságot, amit még háromszor tud megismételni: 1957-ben, 1958-ban és 1959-ben. 1951-ben IM-címet, rá egy évre GM-címet szerez és a világ 10 legerősebb játékosa közé kerül! 23 szovjet bajnokságon játszik, amiből kettőt meg is nyer. Az elsőt még 1955-ben, amin 5 vereség mellett a rájátszáson végül Szmiszlov ellen nyer, a másodikat pedig 1979-ben 54(!) évesen, s ezzel a legidősebb szovjet bajnok lesz. Számos nemzetközi versenyen vesz részt, sokat meg is nyer ezek közül (Iwonicz Zdroj 1957-ben, Drezda 1959-ben, Corus torna 1965-ben, Wijk aan Zee 1969-ben, Dortmund 1969-ben, stb.).

Számos alkalommal jut nagyon közel a világbajnoki döntőhöz, azonban döntőbe mégsem jut. Kandidál 1953-ban, és 1956-ban, legjobb eredményét 1962-ben éri el, ahol Bobby Fischer mögött második helyen végez a stockholmi zónaközi döntőn. A kandidálók versenyén végül Paul Keresszel egyetemben 2. helyen végez. A versenyen Tigran Petroszjan nyer, majd rá egy évre fel is ér a csúcsra és világbajnok lesz. Fél pont kellett volna Gellernek… 1962-ben Keresz ellen veszít a rájátszásban, de mégis bejut a kandidálók közé, mert Botvinnik nem ül asztalhoz. Az első körben meggyőző játékkal győz Szmiszlov ellen (5.5 – 2.5), de Szpasszkij ugyanilyen arányban veri meg. 1966-ban Larsen állítja meg, 1968-ben pedig újra Szpasszkij üti el a további küzdelmektől és megint 5.5 – 2.5 arányban veszít. Újra be kell kerülnie a kandidálók közé és ez az 1970-es mallorcai versenyen be is következik számára, de Korcsnoj ellen az első körben veszít a lassan megszokottá váló 5.5 – 2.5 arányban.

Az olimpiákon hétszer játszik az ezeken győztes Szovjetunió csapatában, méghozzá elképesztő eredményességgel: (+46 = 23 -7), ami 75.7%-nak felel meg.
Eredményei közül kiemelkedőek a világbajnokok elleni örökmérlegei is:
Euwe +1 -1 =0, Botvinnik +4 -1 =5, Szmiszlov +11 -7 =31, Tal +6 -6 =22, Petroszjan +6 -2 =33, Szpasszkij +6 -9 =22, Fischer +5 -3 =2, Karpov +1 -2 =5, és Kaszparov +0 -1 =3
Az örökemlékű Szpasszkij-Fischer világbajnoki döntőben Szpasszkij szekundánsa, majd pedig Karpové, illetve Petroszjané (világbajnoki címe után).

Befejezésül következzék egy Geller kombináció Szmiszlov ellen.

Világos lép!

A megoldást a hozzászólásokhoz várjuk!