Alexander Aljechin (1892-1946)

A negyedik világbajnok kitűnően kombinált. Ez a képessége – saját elmondása alapján – súlyos tévhitet ébresztett benne, ugyanis az a meggyőződése alakult ki, hogy a legnehezebb helyzetben is képes bármikor mentőkombinációt találni.

Önvallomásában az írja: számomra a sakk nem játék, hanem művészet. Vállalom mindazokat a kötelezettségeket, melyeket ez a művészet követőire ró.

Bizonyos fokú megvetéssel szólt azokról, akik a sakkban csak a győzelmet tartják lényegesnek, akiknek a pont az istenük, a „mi”, nem pedig a „hogyan” a fontos számukra. Ezek számára a győzelem a játék egyetlen célja.

Ebből adódóan Aljechin irtózott az értéktelen ponttól. Pl. Teichmann elleni játszmájában (1921), lépésismétlésekkel segítette hozzá ellenfelét az időzavar átvészeléséhez. nehogy az, ilyen okból legyen kénytelen veszíteni. Ez a fanatikus hit a szépségben, ez a magasabb rendű játékra való törekvés egész életútján elkísérte.

Végezetül fejtsünk meg egy gyönyörű Aljechin kombinációt, amelyet Colle ellen játszott 1925-ben.

Világos lép!

A megoldást a hozzászólásokhoz várjuk!