Mihail Tal, a rigai varázsló

Aztán mégis mit varázsolt? Röpke egy évig volt világbajnok, ráadásul Mihail Botvinniktől vette el ezt a megtisztelő címet, aki csupán háromszor bukta el titulusát az élete során. Botvinnik nagy valószínűséggel még a moszkvai metrón is képes volt elveszíteni a világbajnoki címét, ha éppen rátört a szórakozottság.

Tal játékára az állandó inkorrektség jellemző. Pötyögjük csak be valamelyik partiját a komputerbe, szegény gép azonnal fogja a nemlétező fejét, hogy miféle amatőr sakkozót kell már megint elemeznie…

Bobby Fischer, az amerikai kocsmasakk megkoronázott királya

Ugye mondanom sem kell, hogy az amerikaiak legendásan nem tudnak sakkozni. Például a mai amerikai válogatottban van akár csak egyetlen amerikai játékos? Lehet találgatni! Igen: egy sincs. Hikaru Nakamura színtiszta japán, Wesley So le sem tagadhatja, hogy a Fülöp-szigeteken született és nevelkedett, Fabiano Caruana pedig olasz felmenőkkel bír. Ezek után én be sem engedném a sakkolimpiára az USA válogatottját. Ennyi erővel az Egyesült Államok sakkprogramokat is küldhetne a játékosai helyett, azokat is meg lehet vásárolni.

Na de vissza ehhez a halász gyerekhez… Fischer olyannyira rossz sakkozó volt, hogy csak az állandó hisztijével tudta legyőzni az ellenfeleit. Ha sütött nap, az volt a baj, ha esett az eső, azért nyafogott. Sikerült úgy kiborítania Szpasszkijt 1972-ben, hogy az igazságos és rendszerető versenybíró megmondta az értetlen amerikainak, hogy kereken 20 évig látni sem akarja. Ezen Fischer megsértődött, és minden sakkszerető ember szerencséjére tényleg csupán 20 évvel később került elő méretes szakállal.

Garri Kimovics Kaszparov, a PCA sztárja

Szinte lehetetlen, de Kaszparov még Fischert is túlszárnyalta. Szétverte a világbajnokság rendszerét (ezt sokan soha nem fogják neki megbocsátani), mert túlméretezett egójával muszáj volt megalapítania a Profi Sakkozók Szövetségét, amelynek természetesen ő volt a világbajnoka. Hahó, így bárki lehet világbajnok! Ha csak ez kell hozzá, holnaptól én vagyok a sakkozzmindennap.blog.hu világbajnoka.

Azt se felejtsük el, hogy 1997-ben az iszonyú béna, szekrény nagyságú, és teljesen értelmetlenül, Deep Blue névre keresztelt számítógép szörnyet sem volt képes legyőzni.

Kaszparov a megnyitásokhoz sem értett, folyamatosan a királyindiai védelmet erőltette sötéttel, holott mindenki tudja, mit mondott Petroszjan: ha már a királyindiai ellen sem tudok nyerni, akkor valami baj van!

Végül ne hallgassuk el a Kramnyik elleni, 2000-ben történt fiaskót: Garri játszmát sem tudott nyerni a kihívójával szemben a kamu, helyesbítek, PCA világbajnoki döntőn. Szerencsére Kaszparov visszavonult, könyveket ír, és Putyin elnökkel hadakozik. Utóbbihoz sok sikert!

Alexander Aljechin, a „bolond macskás” világbajnok

Tény, hogy Aljechin 1927-ben legyőzte Capablancát, no de akkor a kubai már 115 éves öregember volt! Ezt sokan nem tudják, pedig tény.

Capablanca 1927-ben...

Persze ez volt az orosz sakkozó utolsó nagy dobása. A győzelem után Aljechin nekiállt vodkát inni, és rövidesen elveszítette a világbajnoki címét a tiszteletreméltó katolikus, Dr. Max Euwe-el szemben. Meglepett volna, ha a bukás nem következik be: Aljechin szekundánsa egy macska volt meg az alkoholmámor.

Örökségként ránk hagyta az Aljechin védelmet, amit szerencsére senki nem játszik. Köszönjük!

Wilhelm Steinitz, „a király erős báb” elv megalkotója

Oximoront én is tudok mondani: a fehér olykor fekete, és a törpe óriás… Mire jó ez? Tegyük fel magunknak a kérdést: a király tényleg erős báb lenne? Kérdezzünk meg bárkit, aki éppen mattot készül kapni, hogy mi a véleménye erről a bölcsességől. Többet felesleges írni Steinitzről. A kortársai is csak legyintettek rá…