Az első ábra kapcsán tényleg felmerül, hogy számoljuk-e, mi ellenkezik a józan ésszel?
Világos indul!
A második ábra esetében már nincs szükség hatalmas áldozatokra, inkább csak tologatni kell a tiszteket...
Sötét indul!
Az utolsó ábrának két megoldása is van!
A megoldásokat a hozzászólásokhoz várjuk!
Az oppozíció magyarul „ szembenállási helyzetet” jelent.
Oppozíció az a helyzet, amikor a két király ugyanazon a vonalon vagy ugyanazon a soron egymással szemben ugyanolyan színű mezőn áll.
Függőleges
Vízszintes oppozíció
Amelyik fél utolsó lépésével ezt a helyzetet létrehozza, arra azt mondjuk: oppozícióba lépett, amelyiknek pedig ebből a helyzetből királyával lépnie kell, az az oppozíciót feladni kényszerül.
Ezeknek a fogalmaknak a végjátékok vezetésénél azért van rendkívüli jelentősége, mert az a fél, amelyik oppozícióba lép, rendszerint be tud hatolni a tábla bizonyos részébe, el tudja űzni az ellenséges királyt egyes mezőkről, vagy legalábbis hatásosan védeni tudja a mögötte álló területet.
Ezzel szemben az a fél, amelyik az oppozícióból kilépni, az oppozíciót feladni kényszerül, egyúttal akarva – nem akarva az ellenfél előbbre nyomulását is lehetővé teszi.
Azokban az esetekben tehát, amikor a harc bizonyos területnek, bizonyos mezőknek a birtoklásáért folyik, mindkét félnek az lesz a törekvése, hogy oppozícióba lépjen.
Ha most világos lép, az állás döntetlen, mivel kénytelen feladni az oppozíciót.
Három szabály van:
1. világos nem nyerhet, ha a királya mellett álló gyalogot sakkal viszi előre.
2. sötét eredményesen védekezhet, ha egyszer sikerül közvetlenül a gyalog elé lépnie.
3. az oppozíció elfoglalása - általánosságban - döntő, akár a támadás, akár a védekezés szempontjából.
Példa az első szabályra: 1. f7+ Kf8 2. Kf6 patt.
Példa a második szabályra: 1. Kg5 Kf7 2. Kf5 Kf8 3. Kg6 Kg8 világos sehová sem jut vagy 3. Ke6 Ke8 4. f7+ Kf8 és ismét döntetlen.
Ha azonban sötét nem ügyel az oppozícióra és pl. 1. Kg5 Kf7 2. Kf5 után Kg8?-at lép, akkor világos 3.Kg6-tal lép oppozícióba, és az eredeti állást azzal a lényeges különbséggel értük el, hogy sötét van lépésen. Így már világos nyerni fog! 3. - Kf8 4. f7 (a gyalog nem sakkal ment előre) Ke7 5. Kg7 Ke6 6. f8V és világos nyer.
Ugorjunk a következő ábrára.
Sötét tartani fogja az oppozíciót, de mégis veszít. Lássuk miért.
1. Kd2 Kd8 (távoli oppozíció) 2. Ke3 Ke7 3. Ke4 Ke6 4. e3 a gyalog adott egy plusz tempót, tehát sötét kénytelen feladni az oppozíciót. 4. - Kd6 5. Kf5 és világos beviszi a gyalogot.
Ha a gyalog már eleve e3-on állt volna, akkor nem kényszeríthette volna világos sötétet az oppozíció feladására.
Ha sötét lépett volna az állásban, akkor sötét eléri a döntetlent.
1. - Ke7 2. Kd2 Kd6 3. Ke3 Ke5 és nincs világosnak pótlépése... az állás döntetlen.
Újabb három szabályt vonhatunk le mindebből:
1. világos minden esetben nyer, ha királyával eléri a gyalogja előtti második mezőt. (Tartalék lépést ad a gyalog!)
2. nyer akkor is, ha közvetlenül a gyalogja elé oppozícióban kerül.
3. döntetlen lesz az eredmény, ha a gyalog előtt álló királlyal az ellenfél kerül közeli oppozícióba.
Most állítsuk fel sakktáblánkon a következő állást:
Világos a következőképpen nyerheti meg az állást: 1. Kd4 Kc6 2. Ke5 Kd7 3. Kd5 Kd8 4. Kd6 Kc8 5. d4 Kd8 6. d5 Ke8 7. Kc7 és világos beviszi a gyalogot.
Valahogyan így lehetne leírni világos teendőit, ha nyerni szeretne:
1. oppozícióba lépés a gyalog előtt
2. behatolás átlósan
3. újabb oppozíció egy sorral előrébb
4. átlós király előrenyomulás vagy hátrálás esetén oppozícióba lépés és gyalog felzárkóztatás mindaddig, amíg
5. elérjük az átváltozási mező szomszédságát és
6. bevezetjük a gyalogot.
A következő ábra segítségével a helyes védekezést tanulhatjuk meg:
1. - Kd6 2. Ke4 Ke6 3. d4 Kd6 4. d5 Kd7 5. Ke5 Ke7 6. d6+ Kd7 7. Kd5 Kd8 8. Ke6 Ke8 9. d7+ Kd8 10. Kd6 patt.
Valahogyan így lehetne leírni sötét teendőit a döntetlenért:
1. elfoglalni a gyalog előtti mezőt vagy oppozícióba lépni,
2. tartani az oppozíciót, illetve a gyalog előtti mezőt,
3. (szükség esetén) eggyel hátrább lépni a gyalog vonalán,
4. onnan ismét oppozícióba,
5. vissza a gyalog vonalára,
6. ismét a gyalogvonalon eggyel hátrább,
7. onnan megint oppozícióba és így tovább.
Folytatás következik...
Vaszilij Szimszlov 1921. március 24-én, Moszkvában született. A sakkjátékot édesapjától tanulta meg, aki egészen erős versenyjátékos volt. (Említésre méltó, hogy még Aljechint is megverte egy kisebb versenyen 1912-ben.)
A fiatal Szmiszlov érdeklődéssel forgatta azokat a sakk-könyveket, amelyeket édesapjától kapott: Lasker, Tarrasch, Tartakower írásait. Az ezekből szerzett ismeretekkel, majd Nimzowitsch, Capabalanca, Aljechin játékában való elmélyüléssel olyan elméleti alapot szerzett, amely állandó további tanulmányokkal a legnagyobb eredmények elérésére tette hivatottá.
Apjától nemcsak a gyakorlati játék ismereteit és szeretetét sajátította el, hanem a művészi végjátékokét is. Ő maga később több ilyet is alkotott és ezekkel kapcsolatos mély elgondolásait a gyakorlati játéknál is érvényesítette.
Szmiszlov nagyon szeretett énekelni
1937-ben, 16 éves korában lett első osztályú sakkozó. Az első osztályú bajnokságban elért eredménye alapján vehetett részt 1938-ban Moszkva bajnokságában. Mint 17 éves tanuló, Bjelavenec mesterrel holtversenyben első lett. Ezért a nagyszerű eredményéért mesteri címet kapott. Két és fél éven belül egymásután kétszer a harmadik helyen végzett a szovjet bajnokságban, ezzel a teljesítményével a nagymesteri címet is megszerezte. Ettől kezdve Szmiszlov sokáig a világ legfiatalabb nagymestere volt. Csak 1948-ban vette át tőle ez a "címet" Bronstein mester, aki a stockholmi versenyen elért győzelme után, 24 éves korában szintén nagymester lett.
Szmiszlov a nagymesteri cím megszerzése után nagy erővel vetette rá magát a sakkelmélet szakadatlan tanulmányozására és a sakkversenyzés technikájának gyakorlására.
1946-ban a nagy groningeni versenyen Botvinnik és Euwe mögött, sok világklasszist megelőzve, a harmadik helyen végzett.
1948-ban Hágában és Moszkvában megrendezett ötrésztvevős, négyfordulós világbajnoki versenyen Botvinnik szerezte meg a világbajnoki címet, Szmiszlov második lett. Mögötte Keresz, Reshevsky és Euwe végeztek. Ezzel az eredménnyel kivívta az egész sakkvilág elismerését és sokan már ekkor a következő világbajoki ciklus várományosaként tekintettek rá.
Tal ellen 1958-ban
1949-ben Bronsteinnel holtversenyben nyerte a szovjet bajnokságot, 1950-ben viszont a bajnokságban a sötét színnel váratlanul gyengén játszott és így meg kellett elégednie az 5-6. hellyel. Ugyanebben az évben Boleszlavszkij és Bronstein mögött a harmadik helyet szerezte meg.
1951-ben a leningrádi Csigorin-emlékversenyen 11 induló között másfél pontos előnnyeé győzött, a szovjet bajnokságban azonban a negyedik hely volt az övé, bár Botvinniket legyőzte és meg is előzte egy ponttal.
1953-tól viszont a legkiválóbb eredményei születnek. A Neuhausenben és Zürichben lebonyolított világbajnok-jelöltek versenyének a győztese lett. Ennek alapján játszotta első, döntetlenül végződő, világbajnoki páros mérkőzését Botvinnik világbajnokkal 1954-ben, Moszkvában.
1954-55. évi hastingsi karácsonyi versenyen Keresz társaságában I-II. lett.
Az 1955. évi szovjet bajnokságban Gellerrel holtversenyben győzött; Botvinnik harmadik lett. Ugyanebben az évben a nagy, 20 résztvevős zágrábi versenyen is győzött, teljes két ponttal megelőzve Ivkovot és Matanovicsot.
A következő évben az amszterdami világbajnok-jelöltek versenyén újra első lett, másfél ponttal maga mögött hagyva Keresz nagymestert. (Ez a verseny Szabó László nagymesterünk számára a nagyszerű harmadik helyezést hozta.)
Még mielőtt ennek a versenynek az alapján megkezdődött volna a világbajnoki páros mérkőzés, 1956-ban a moszkvai Aljechin emlékversenyt együtt nyerte Botvinnik világbajnokkal Tajmanov előtt. Nagyon erős mezőnyű, tizenhat résztvevős verseny volt.
1957-ben került sor a második világbajnoki párosmérkőzésre Moszkvában. Megtörtént a régen várt esemény: Szimszlov 12,5 : 9,5 arányú győzelmével elhódította Botvinniktől a világbajnokságot. A küzdelem elkeseredett volt. Botvinnik nehézkesen, Szmiszlov viszont gyorsan és könnyedén játszott. A mérkőzés végén Botvinnik köszöntötte elsőnek az új világbajnokot. Szmiszlov aranyérmet és Lenin-rendet kapott, és nem kevésbé lelkes ünneplést a világ minden tájáról.
A világbajoksága rövid ideig tartott. 1958-ban létrejött a visszavágó mérkőzés. Szmiszlov rosszul kezdett, Botvinnik viszont jól felkészült a nagy mérkőzésre: főleg pszichológiai fegyverrel harcolt és ad hominem játékra törekedett. Szmiszlov az első sikertelen játszmák meglepetésétől nem tudott kellőképpen magához térni és éles támadójátékkal akarta behozni a hátrányt. Természetesen a nem kellőképpen megalapozott támadások megtörtek Botvinnik alapos elhárításain és végeredményben Botvinnik maradt felül. Az eredmény 12,5 : 10,5 Botvinnik javára.
Így Szmiszlov világbajnoksága mindössze egyetlen esztendeig tartott. Az a körülmény azonban, hogy 1953-56 között két ízben is megtudta nyerni a világbajnok-jelöltek versenyét, jóval kedvezőbb megvilágításba helyezi mind a játékerejét, mint a sakktörténeti jelentőségét.
Szmiszlov sokoldalú sakkozó, mély gondolkozó. Jártas a támadásban, a taktikai bonyoldalmakban, a fő erőssége azonban a pozíciós harc, a manőverezés, az előnyös végjáték kitűnő technikájú lebonyolítása. Példa erre a következő ábra, amely Szmiszlov manőverezésének kombinatív csattanóját mutatja be. A végeredmény egy jobb végjáték lesz.
Szmiszlov - Lilienthal, Moszkva (1942)
Világos lép!
Szmiszlov stratégiája nagyon mély. Az ellenfél látszólag sebezhetetlen állásában páratlan elmélyüléssel keresi meg a legrejtettebb gyengeséget és céltudatosan tárja azt fel.
Példa erre egy Ravinszkij - Szmiszlov partiból kiragadott állás.
Sötét lép!
Szmiszlov játékában a stratégiai és taktikai képesség szinte egyenlő mértékben van meg. Hallatlanul nagy elméleti tudása olyan biztonságérzetet ad neki az állások megítélésében, hogy egészen nagyvonalú pozíciós áldozatokkal alkot maradandó játszmákat. Ezek az áldozatok nagyon mélyek. Utánuk sok-sok lépés történik anélkül, hogy az áldozat "kamatai" láthatóak lennének. A hurok azonban egyre szorul, míg a végén - hiába adná vissza az ellendél az anyagi előnyt - már nincs mentség.
Szmiszlov - Kottnauer, Groningen (1946)
Világos lép!
Szmiszlov a jó vagy éppen nyert állások művészi lebonyolításáról is híres. Részben Capablanca-szerű kis kombinációkkal dolgozik, részben a célszerű cseréket olyan pozíciós fenyegetésekkel erőszakolja ki, hogy azok elfogadása szinte kötelező. A következő ábrának jászmájában Reshevsky a megnyitást pontatlanul kezeli; Szmiszlov a középjátékban kis kombinációs fenyegetésekkel hiúsítja meg az ellenfél kiegyenlítő törekvését, utána a kis előnyt úgy érvényesíti, hogy a lebonyolítás és a végjátékvezetés láttán önkéntelenül Capablancára gondolunk.
Szmiszlov - Reshevsky, Moszkva (1948)
Világos lép!
A megoldásokat a hozzászólásokhoz várjuk!
A világbajnokság elvesztését követően, 1959-ben, a Jugoszláviában rendezett nagy vetéledőn kiderül, hogy Szmiszlovnak már nem Botvinnik az első számú ellenfele, hanem a sakkélet kapuján erőteljesen kopogtató újabb nemzedék, amelynek olyan képviselője van, mint Mihail Tal, aki tizenöt esztendővel fiatalabb nála. Az 1959-es világbajnokjelölti küzdelemből néhány név: Keresz, Petroszjan, Szmiszlov, Tal, Fischer, Gligorics, Benkő. A főszerep ekkor már a fiatalságé. Valami jelzi, hogy új korszak kezdődik. Vagy már el is kezdődött? Tal győz, őt követi Keresz, Petroszjan és Szmiszlov.
A legjobb sakkozók és a játékerő alakulása
Többet már nem tudta kihívni a világbajnokot. Jöttek a fiatalabbak: Tal, Petroszjan, Szpasszkij és Fischer. Ennek ellenére Szmiszlov szinte folyamatosan részt vett a világbajnoki címért folyó küzdelmekben. Utoljára az 1982/84-es világbajnoki ciklusban jut el a páros mérkőzésekig, ahol legyőzi Robert Hübnert (7-7-es rájátszás után sorsolással), majd Ribli Zoltánt 6,5 - 4,5-re, és végül megküzd Garry Kaszparovval, de 8,5 - 4,5 arányban veszít.
A világbajnokságon túl a nemzetközi versenyeken viszont hatalmas sikereket aratott pl. 1966-ban Mar del Platában vesztett játszma nélkül első. Vagy az olimpiákon tevékenyen segítette a szovjet csapatot aranyéremhez.
Érdekesség, hogy Szmiszlov nemcsak világhírű sakkozó, hanem jó énekes is. Az 1953. évi világbajnok-jelöltek versenyén a svájci televízióban a Prológot énekelte el. Baritonhangja ugyanolyan volt, mint a játéka: könnyed, erőlködéstől mentes. A versenyek fogadásain is gyakran énekelt, és ilyenkor időnként Mark Tajmanov nagymester, zongoraművész kísérte.
2001-ben fejezi be a versenyzést.
2010. március 27-én távozik a világból Szmiszlov, a sakkozás hetedik világbajnoka.
Melyik mezőn áll a vezér, hogy lássa mind a két kék pontot? Több megoldás is lehetséges.
A semmiről valamire jutni csak kevesen képesek a sakktábla mellett. Erről szól a mai kombináció. Jó töprengést kívánunk!
Portisch Lajos - Hacsak István
Debrecen, 1956
A megoldást a hozzászólásokhoz várjuk!
Egy szórakoztató mese gyereknek, ahol a szereplők között a sakk figurák is megtalálhatók.
Hat leány után megszületik a család első fiúgyermeke. A szülők öröme határtalan, a boldogságra azonban árnyék vetül: a kisfiút titokzatos betegség sújtja, amit sehogyan sem sikerül meggyógyítani. Egy idős asszony az egyetlen, aki ismeri a gyógymódot: tizenhat gyógynövényből álló főzetet kell Benjáminnak meginnia. Az édesanya könnyeitől megelevenedő sakkfigurák feladata lesz a tizenhat ritka gyógyfüvet megszerezni a világ minden tájáról.
Wilhelm Steinitz (1836-1900)
A sakkjáték gyakorlatában előfordult szép számú áldozatok közül azok a legszebbek, amelyeket eredeti elgondolás jellemez, és messzire számított változatokra épülnek. Az eredetiség különösen fontos. Steinitz az egyik Bardeleben ellen vívott játszmájában négyszer áldozta fel bástyáját a hetedik soron - ilyen manőver, ilyen áldozatsor addig egyszer sem fordult elő a világ sakkgyakorlatában. Természetes, hogy mindig gyönyörködni fogunk a sakkművészetnek ebben a gyöngyszemében.
E játszma első szépségdíjat nyert a versenyen.
Steinitz - Bardeleben
Hastings, 1895
Világos lép!
A megoldást a hozzászólásokhoz várjuk!
