Világos Vili fekete gyémántjait(sötét gyalogok) elrabolták a kalózok(sötét tisztek), ezért Vili megkérte Viktóriát, hogy a menjen el a kalózokhoz a Kincses szigetre, és hozza vissza a kincseit. Viktória el is indult a h8-s mezőről. Csak világos vezér lép, aki nem léphet a sötét tisztek ütésébe, viszont a gyalogok ütésébe igen. A kalózok (sötét tisztek) csak akkor lépnek, ha a vezér ütésbe lép. A kalózok(sötét tisztek) üthetők. Vajon sikerül a kincseket visszahozni?

Adolf Anderssenről (1818-1879) már esett szó korábban a "Sakk a romantika korszakából" című cikkünkben. Ő volt a sakkozás második nem hivatalos világbajnoka.

1851-ben Anderssen Berlinbe tartott Londonból, amely tetemes távolság volt akkoriban, tekintettel a közlekedési eszközök kezdetlegességére. Egyik este a világbajnok valamelyik postakocsi-állomáson az ivóban üldögélt egymagában, elgondolkozva, ám hamarosan kizökkentették gondolataiból.

"Tud ön uram sakkozni?" - lépett oda hozzá a postamester. "Nem tudok" - hangzott a kurta, de azért barátságos mosollyal kísért válasz. "Nem tud sakkozni!?" - kiáltott fel a barátkozó postamester - "no, nem tesz semmit, én nagyon jól sakkozom és most nyomban megtanítom önt!" Pillanatokon belül előkerült a tábla és a bábok és az önkéntes mester hamarosan lelkesen magyarázta a lépéseket és a játék célját. Anderssen jó tanítványnak bizonyult, hamarosan elsajátította a szabályokat és hibátlanul válaszolt a feltett kérdésekre. "Hát akkor - lelkendezett a postamester - most játszhatunk, de minthogy én erős játékos vagyok, ön pedig csak most tanulta meg a szabályokat, adok önnek egy vezérelőnyt!" El is kezdődött a játék a "mester" és a tanítványa között. A postamester az egyik játszmát a másik után nyerte... "No, önből se lesz valami erős játékos - fakadt ki. - Igaz, én erősen játszom, no de vezérelőnnyel mégis nagyobb ellenállást kellene tanúsítania!" " Hiszen éppen ez a vezér az oka - méltatlankodott Anderssen. - Önnek csak a királyára kell ügyelnie, nekem két ilyen értékes bábra kell vigyáznom. Nem csoda, ha ön nyeri a játszmákat." A postamester alig tudott szólni, ilyen furcsa okoskodás hallatára. Anderssen azonban nem hagyta annyiban a dolgot: bebizonyítom, hogy igazam van. Most én adok egy vezérelőnyt, és meglátjuk, hogy tud-e vigyázni egyszerre a királyára is, meg a királynőjére is!" A postamester belement a dologba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy most aztán alapos leckét ad a csökönyös tanítványának. És csodák csodájára Anderssen egyik játszmát a másik után nyerte... " No látja - szólalt meg Anderssen szépen csengő hangján - mégiscsak könnyebb vezér nélkül játszani!"

Az alábbi kombináció egy "örökzöld játszmából" származik, amelyet Anderssen játszott Dufresne ellen 1852-ben.

Dufrense utolsó lépésvel leütötte az f3 huszárt, mattra állítva Anderssent!

Fehér kezd, és néhány lépésen belül nyer!

A megoldás (hamarosan) a hozzászólások között.

Kedves Gyerekek, kedves Szülők!

A Magyar Sakkvilág áprilisi számából feladvány ízelítő, amiben a védekezés kerül előtérbe. A feladványok címe: “Védd ki a mattot!”

A feladványversenyben helyes megfejtést beküldők egy pontversenyben vesznek
részt, melynek végeztével értékes nyeremények várják gazdáikat. 

Eredményes feladvány fejtést!

David Bronstein (1924-2006), a II. világháború végétől a 70-es évek közepéig a világ egyik legjobb játékosa.

Róla terjedt el, hogy belelát ellenfele gondolataiba, amely annyiból mindenképpen igaz volt, hogy a parti előtt és alatt is hosszasan tanulmányozta a vele szemben ülő viselkedését, ezáltal mindig felismerte a félelmet, a magabiztosságot vagy éppen a túlzott önbizalmat. Természetesen a megfigyeléseihez szőtte a játékban megvalósítható terveket, és gyakran eszelt ki csapdákat ellenfeleinek.

A most következő állás egy Bronstein-Ratner játszmában jött ki Moszkvában, 1945-ben.

Világos indul...

A megoldás (hamarosan) a hozzászólások között!

Egy nap, mikor Bátor Bástya elment ebédelni, úgy köré gyűltek az ismerősei, hogy nem tudott egy könnyen a tömegből kikeveredni, és leülni a Erős Bástya mellé. Így megkérte a mellette állókat, hogy lépjenek arrébb. Végül lejutott a barátja mellé. Vajon kiket kért meg? Írd le a lépéseket, hogy hogyan jutott el a d3-n lévő bástya a h8-s bástya mellé a h7-s mezőre!

Az utóbbi néhány napban harsog az Internet Nigel Short nyilatkozatától, amely úgy szólt, hogy „a nőknek nincs megfelelő agyuk a sakkhoz”. Később, amikor támadások özöne érte őt, az angol nagymester hozzáfűzte: „nem azt állítja, hogy a nőknek silányabb a szürkeállományuk, hanem hogy el kell ismerni, a férfiaknak és a nőknek egymástól eltérő agyuk van, ezt biológiai tények is alátámasztják.”

Az Internetes cikkekben ezután „sötét parasztnak” titulálták Nigel Shortot, kiemelve, hogy legyőzte őt Polgár Judit, na meg Garry Kaszparov. Attól tartok, az a baj, hogy a cikkírók egy-két mondatból próbáltak megítélni egy olyan embert, akiről körülbelül semmit nem tudnak. (Neves, nagyon „neves” orgánumokról van szó! Képzelhetik.) Nyilván rákattintottak a wikipédiára, kinézték Shortról az információkat, és fürge ujjaik már nyomkodták is a billentyűzetet. Ahhoz meg már tényleg nem kell lángész, hogy valakit sötét parasztnak nevezzünk, különösen, ha nem ismerjük.
Emlékezzen vissza rá, aki elég idős hozzá, hogy a 80-as évek világbajnoki döntői a Karpov-Kaszparov meccsekről szóltak. Partik százait játszotta egymás ellen a két legenda! Ám legenda ide vagy oda, ez a sakkrajongó tömegeknek csak igen rövid ideig volt szórakoztató, később határozottan unalomba fulladt. Nos, ezen változtatott Short azzal, hogy 1992-ben a világbajnoki trónus felé megállította az addig kizárólag Kaszparov által legyőzhetőnek vélt Karpovot, ami igenis csúcsteljesítmény, le a kalappal előtte.

Kaszparov és Short a londoni Savoy színházban az 1993-as világbajnoki döntőn

Az 1993-as döntőben aztán valóban kikapott Kaszparovtól. Tény, nem bírta idegekkel a harcot. Ha átnézzük a partik elemzéseit, látható, hogy Short fehér színnel szinte minden alkalommal nyerő esélyt szalasztott el Kaszparov ellen, ami a kihívót éppúgy minősíti, mint a világbajnokot…

Short 1976-ban, szimultánt ad 11 évesen.

Ezzel térjünk is vissza a nyilatkozathoz a nőkről, amit nem érdemes túlbeszélni. Nigel Short egyszerűen csak téved. Az elmúlt száz évben az emberiség hatalmas társadalmi változásokon ment keresztül, és természetesen a nők is sokat változtak, változnak jelenleg is. Lehetetlennek tartom, hogy idővel ne legyenek képesek elhódítani a férfi világbajnoki címet. Manapság rengeteg kislány tanul sakkozni, talán már közöttük van az a zseni, aki arra szintre fog fejlődni, mint Magnus Carlsen vagy éppen „Vishy” Anand. Hazánk sakktörténelmén végignézve, azt hiszem, van okunk abban reménykedni, hogy éppen a mi kis nemzetünk fogja a világnak adni ezt a lányt!

Írd le, hogyan jött létre ez az állás!

Ezen a kora tavaszi reggelen, ha beszállunk az időgépbe, garantáltan megkapjuk a löketet egész napra. Az alábbi felfoghatatlan bonyodalmak 1858-ban történtek Paul Morphy és Adolf Anderssen között. Morphy csupán 21 esztendős, míg Anderssen éppen a negyedik X-et szántja. A korkülönbség tehát jelentős, a vehemencia viszont tökéletesen azonos: a cél nem más, mint a másik állásának azonnali elpusztítása! Halkan kérdezem: az emberi idegrendszer tán kötélből volt régen? Ha manapság ilyen állások jönnének ki, én soha többet nem versenyeznék…

Paul Morphy (1837-1884) 1858-ban volt pályája csúcsán. Sajnos, a sakkpályafutását időnek előtt befejezte, hogy jogászként ténykedhessen. Világelsőnek tartották, bár a címe nem volt hivatalos.

Adolf Anderssen (1818-1879). Ő volt a nem hivatalos világbajnok Morphy előtt és után. Nagy küzdőként tartják számon.

1. e4 c5 2. d4 cxd4 3. Hf3 Hc6 4. Hxd4 e6 5. Hb5 d6 Az első néhány lépés még rendben zajlik. Mai szemmel nézve kicsit ugyan különc módon pakolják ki a változatot, de tulajdonképpen még nincs "probléma". A folytatásban viszont Morphy a 6. Ff4-et lépi. Agresszív és a mai sakkszemlélet szerint fura. Itt inkább c4 javasolt (lásd a "Karpov formában" című korábbi bejegyzést).

6. - e5 válaszolja Anderssen, és a kérdés az, hová kerüljön az f4-en ácsorgó futó. Fe3 nem az igazi. Fg5 meg egy tisztázatlan, de inkább fehérre hátrányos folytatásba visz: 7. Fg5 Vxg5 8. Hc7+ Kd8 9. Hxa8 és a beragadó huszár idővel merénylet áldozata lesz. Lássuk a feltételes hadállást.

Morphy mégsem Fg5-el folytatja, pedig ez illett volna hozzá, hanem 7. Fe3-al. Ha most Anderssen meghúzza a Hf6-ot, fehér semmilyen előnyt nem tudna felmutatni vele szemben. Ám ne felejtsük, 1858-ban, a romantika korszakában - na jó, kicsit azon már túl vagyunk - gyengeségnek számított a "normális" játék. Következett tehát 7. - f5?

Nyilván az fekete elképzelése, hogy bármi áron is, de támadásba kezd. A bármi ár jelen esetben a saját királyának biztonsága...

8. H1c3 Morphy azonnal mozgósítja a haderejét, mert úgy véli, a másodhúzó túlságosan optimista a saját esélyeit illetően. Következett 8. - f4 9. Hd5 fxe3 10. Hc7+ Kf7

Most jön a gond. Fehér nem elégszik meg egy kitűnő állással, amely 11. Hxa8 exf2+ 12. Kxf2 (12. - Vh4+ 13. g3 Vxe4 14. Fg2) Hf6 13. Hac7 után vár rá, hanem vitézkedni kezd!

11. Vf3+ Hf6 12. Fc4 Hd4 13. Hxf6 d5 és az elemzőprogram szerint az állás máris egálban van.

Nehéz elhinni, hogy itt bármiféle egyensúly lenne, de mit tehetünk, a számítógép nem tud hazudni, legfeljebb nem jól tudja...

Ami biztos, ha most fehér erőszakkal keresné az igazát, azaz 14. Vh5-öt lépne, rajtaveszne. Mert következhetne 14. - g6 15. Vxe5 Hxc2+ 16. Ke2 dxc4 17. Vd5+ Vxd5 18. Hfxd5 Hxa1 19. Hxa8 Hc2 20. Bc1 Fg4+ 21. f3 Hd4+ 22. Kxe3 Fh6+

Nem is ez jött, hanem 14. Fxd5+

Ha most Anderssen 14. - Ke7 15. Vh5 gxf6 16. Hxa8 Hxc2+ 17. Ke2 Hd4+ 18. Kd3-al folytatja, döntetlen az állás. A német mester azonban eltéved, mint az a bizonyos keresztes lovagokból álló sereg, amely Jeruzsálem helyett Makóra ment, és 14. Kg6-ot húz.

Ezzel Morphy nyerő helyzetbe kerül. 15. Vh5+ Kxf6 16. fxe3 Hxc2+ (g6 sem jobb, mert arra 17. Vh4+ g5 18. Vh5 Vxc7 19. exd4 Fb4+ 20. c3 Fxc3+ 21. Kd1 Ke7 22. Bf1 találna fekete szívébe)  17. Ke2 és Anderssen feladta. A végállás:

Indoklás: 17. - Vxc7 teljes tévedés, mert 18. Baf1+ Ke7 19. Bf7+ végzetes.

17. - Hd4 kicsit jobb csak ennél, de az is elbukik 18. exd4 Vxc7 19. Baf1+ Ke7 Hf7+ után.

Egy újabb kombinációval készültem, hadd örüljenek a taktikát kedvelők! Célszerű naponta többet megoldani, hogy gyors legyen a gondolkodásunk, illetve megtanuljunk változatokat számolni. (Arról az egyszerű tényről már nem is beszélve, hogy minden sakkjátszmában van minimum egy, de inkább több taktikai motívum, amit ha kihasználunk, máris győztesként kelhetünk fel a sakkasztaltól.)

Meg kell tanulni kombinálni! Ilyen egyszerű a sakk.

Fehér indul, de nem a kézenfekvő Hxd6-ot lépi, hanem megtalálja a legjobb lépést!

 A megoldás (hamarosan) a hozzászólások között.

Az utóbbi időben, kimondva és kimondatlanul, a sakkhoz értők Caruanára gondolnak, ha Carlsen utódját keresik. Azt hiszem, az olvasó is egyet fog érteni ezzel, ha meglátja, és megoldja a most következő, cirka 16 lépéses kombinációt, amely a lehetséges elágazásokat figyelembevéve egy olyan dzsungel, ahol Lord Greystoke - közismertebb nevén Tarzan - is eltévedne. (Bizalmas információból tudom, hogy el is tévedt.)

Íme Caruana, 22 éves, 2802 élő pontja van. A kombináció a Sinquefield kupán érte a sakkvilágot tavaly. A szenvedő alany a bulgár zseni, Topalov volt.

Íme Tarzan és kedves családja. Valahol Afrikában élnek. Kutya helyett majmot tartanak, ami a körülményeket tekintve érthető.

És íme a kombináció, amelynek megoldásával Tarzan visszatérhet szeretett nejéhez, Jane-hez, fiához és Csitához - utóbbi szemmel láthatóan szomorú.

Fehér indul...

A megoldás (hamarosan) a hozzászólások között.